Dani Eszter 2012-ben került a Zsinati Hivatal Missziói Irodájának élére, és kiemelt szerepe volt az országos református cigánymissziós szolgálat megszilárdításában. A solymári lelkipásztor idén január 1. óta a Missziói Szolgálat főtanácsadójaként dolgozik, az Országos Református Cigánymisszió pedig a Református Szeretetszolgálat irányítása alá került. Ez alkalmat adott visszatekinteni az elmúlt tíz év eredményeire. Interjúnk a főtanácsadóval.
Hogyan kerültél bele a Missziói Irodán végzett szolgálatba?
P. Tóthné Szakács Zita (jelenleg a Református Nőszövetség elnöke – a szerk.) nyugdíjba vonulása után hívtak meg a pozícióra, a Missziói Bizottság javaslatára. Azelőtt két évig Rákoskeresztúron szolgáltam lelkészként, de missziói irodavezetőként a gyülekezeti szolgálatból kilépve, az első években csakis a zsinati tennivalóimra fókuszáltam. Első feladatom a Magyarországi Református Egyház cigánymissziós stratégiájának a kidolgozása lett, ugyanis a 2009-ben alakult Református Cigánymissziós Tanács nem talált kifogást ez ügyben. Korábban többször volt lehetőségem cigányok között szolgálni. Nagyon örültem neki, hogy az egyházunk felismerte: fel kell vállalnia az egyháznak a cigányok közötti szolgálatot, és ebben szükséges egy tudatos koncepció megfogalmazása.
Milyen cigánymissziós múlttal vágtál bele a munkába?
Egyáltalán nem volt tervezve, hogy erre vitt az utam. Segédlelkészként kerültem a kárpátaljai Munkácsra 1993-ban, s ott a szolgálati területemhez tartozott egy hatalmas cigánytelep. Rögtön megismertem, milyen a mély víz, amikor el kellett temetnem valakit a telep lakói közül. Az ott élő cigány fiatalokból néhányan bekapcsolódtak az ifjúsági csoportunkba, majd megtaláltak más olyan református szolgáló testvérek, akik az evangéliumot meghirdették a helyi cigányságnak. Összefogásban velük, sikerült munkatársképzést indítani a cigánymissziós vezetőknek, és közösen csendesnapokat, gyerektáborokat szervezni. Ott éltem át, abban a nyomorban, ami sokkal súlyosabb, mint a magyarországi cigány közösségeké, ahogy az evangélium életeket változtat meg, és hatással van az egész közösségre. Ezzel a meggyőződéssel kerestem hazaérkezésem, 2002 után itthon is, hogy hogyan tudok a cigányok között szolgálni.
Így lett Dani Eszterből a lelkész, aki cigánymissziózik?
Sokan gondolják, hogy különleges elhívásom van erre. Szerintem viszont az egyház elhívása, hogy a peremen élők és az elesettek között is hirdesse Isten Országa evangéliumát. Ha minden gyülekezet felismerné, hogy igenis szolgálnia kell a területén élő cigányoknak, akkor nem lenne gond. Az elhívásom ezért inkább az, hogy egyházunkat motiváljam arra: ezt az – Istentől rábízott – szolgálatot hűségesen tudja végezni.
Azt viszont már teológusként elhatároztam: szeretnék gyülekezetépítést és missziológiát tanulni, hogy segíthessek a lelkészeknek új utakat találni, megerősítve őket a missziói identitásukban. 1994-ben és 1995-ben a Németországi Erlangenben, 1998 és 2000 között pedig az Egyesült Államokban, Grand Rapidsben a Kálvin Teológián folytattam posztgraduális tanulmányokat ezen a szakterületen. Bő egy évtizeddel később pedig – immáron az egyház missziói irodavezetőjeként – lehetőségem nyílt arra, hogy másokat is gazdagíthassak a megszerzett tudással. A cigánymisszió nagyon fontos ebben, ám csak egy pillér a lelkészek továbbképzése, illetve a gyülekezetek megújítása mellett. Az egészségesen működő gyülekezet ismérve, hogy meghirdeti és beleéli közösségébe Isten Országa valóságát, és így a missziós szolgálatában sincs megkülönböztetés, ugyanúgy szól minden, Istent nem ismerőnek vagy keresőnek – köztük a cigányoknak is.
Sokat utaztál a cigánymissziós stratégia alkotása során – mit tapasztaltál a gyülekezetekben, a lelkészek között?
Meglepetten tapasztaltam, hogy sok közösségben van cigány presbiter, sőt, találkoztam olyan gyülekezettel, ahol a presbitérium öt tagjai is cigány volt. Annak is örültem, hogy néhol munkatársként szolgáltak a cigány testvérek. Számos helyen sikerült átadnom, hogy a cigányok közötti szolgálat Isten elhívása, és a gyülekezeteknek ezt fel kell vállalniuk. Az, hogy tudást kaptak, és megmozdultak a lelkészek: gondolkodásukban elkezdődött valami, sikernek tekintem. Az viszont elszomorított, hogy nagy részüknek kevés ismeretük volt a településükön élő cigányokkal kapcsolatban, sokan azzal sem voltak tisztában, milyen cigány csoportok élnek a szolgálati területükön.
Hogyan zajlott az eredmények értékelése?
Volt egy szociológus munkatársunk, aki ingyen és bérmentve végezte ezt egy darabig, de más jellegű kötelezettségei miatt ezt abba kellett hagynia, így mellettem az akkori országos cigánymissziós referens, Landauer Attila dolgozott vele. Később, a stratégia megalkotásában többen is szerepet vállaltak – mindannyian önkéntesen. Ez azért is nagy szó, mert alig egy év alatt a tervezőasztaltól a Zsinatig jutott a stratégiánk és annak cselekvési terve, a döntéshozók pedig 2013 áprilisában el is fogadták azt. Egy jól felépített dokumentumról van szó, amely elméleti és gyakorlati szinten is megállja a helyét. Joggal lehetünk rá büszkék, ugyanis mindmáig ez adja a Magyarországi Református Egyház cigányok közötti szolgálatának alapját.
Melyek voltak az első eredmények a stratégia elfogadása után?
A HEKS (a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) és a Magyarországi Református Egyház közötti megállapodás megkötése majdnem egybeesett a stratégia elfogadásával – a svájciak a gyerekek közötti gyülekezeti szolgálatot kezdték támogatni. 2013-ban már cigánymissziós lelkésztovábbképzést szerveztünk, 2014 áprilisában pedig következett az első, káposztásmegyeri Országos Cigánymissziós Találkozó és Imanap. Itt először találkozhattak országosan a református gyülekezetekbe járó cigány testvérek. Ősszel megtartottuk az első berekfürdői Országos Cigánymissziós Konferenciát, amely a kapcsolatépítés mellett a közös ügyeink mélyebb megbeszélésére adott lehetőséget.
Valószínűleg soha nem egyszemélyes feladatként gondoltál az országos cigánymissziós munka koordinálására. Hogyan épült fel a csapat a Missziói Irodán belül?
Anno kaptam visszautasításokat a stratégiaalkotás folyamán, de mindig volt öt-hat ember körülöttem, akikkel együtt tudtam gondolkodni. Sztojka Szabina – ma már felszentelt cigány lelkésznő – volt az első olyan, aki először önkéntesként, majd a missziói iroda munkatársaként szerves része lett a csapatnak, mintegy kiegészítve a mindenkori országos referens munkáját. A HEKS támogatásával lett egy félállású munkatársunk, aztán a kommunikációnk is belelendült egy negyed állással, és a honlapunk beindulásával. Ezeket a státuszokat bővíteni talán könnyebb volt, mint a nulláról, önkéntes együtt gondolkodással elkezdeni valamit. Mára nagyon erős cigánymissziós csapat szolgál együtt Tóth Anita országos cigánymissziós referens vezetésével. Hálás vagyok minden munkatársunkért, akik nem csak feladatként, hanem szívvel-lélekkel, Istentől kapott elhívással végzik szolgálatukat.
A stratégia szerves része a cselekvési terv is, amely középtávú terveket irányzott elő – hogyan sikerült megalapozni az abban megfogalmazott célokat?
Ennek lassan már kilenc éve, és elmondhatom, nagyon hálás vagyok az ágazat ilyen mértékű fejlődéséért. Amikor még csak álmainkban volt meg az országosan szervezett cigánymisszió, akkor időpontokat és lépéseket rendeltünk céljaink mellé. Nem minden úgy és ott valósult meg, ahogyan azt elképzeltük, de terveinket néhol meghaladó módon fejlődött az egyház cigányok közt végzett szolgálata. Az Út az Életért programot a Bethesda Gyermekkórház és a Református Missziói Központ indította útjára. Ennek részeként egészségügyi szűrőbuszok járták az ország hátrányos helyzetű térségeit. A pályázati lehetőségek megindulásával a nem a HEKS által támogatott tanodák és Biztos Kezdet Gyerekházak a felzárkózási ágazathoz kerültek. A Budapesti Református Cigány Szakkollégium már a hatodik évében jár, ennek szervező igazgatója én voltam, amikor az akkori cigánymissziós referenssel, Nyeső Ágnessel és a jelenlegi igazgatóval, Káli-Horváth Kálmánnal a mi irodánkból kezdtük el lerakni az intézmény szervezeti alapjait.
2016-ban és 2017-ben cigánymissziós gyerektábort szerveztünk, melynek szakmai háttere nagy segítséget jelentett a 2018-ban elindult, évente 1500 gyermeknek életre szóló élményeket nyújtó Bárka Tábor szervezőinek. Két református egyetemen, Debrecenben és Budapesten is a lelkészképzés része a romológia, a Károli Református Egyetemen sikerült elindítani a Romológia Kutatóműhelyt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen pedig Romológia Tanszék működik Ez mind fontos része a stratégia megvalósulásának, hiszen az a vágyunk: egyetlen lelkipásztor vagy egyetemista se kerüljön ki anélkül a református oktatási rendszerünkből, hogy ne tanult volna a cigányságról. Hatalmas álmom várt valóra azzal, hogy szeretetszolgálatunk bekapcsolódott a Felzárkózó települések programba, amely komplex módon igyekszik segíteni a vidék lakosságát, köztük a cigányságot is. Pontosan úgy, ahogyan az a stratégiánkban szerepel.
Fontos hangsúlyozni: nem a cigánymissziónak van stratégiája, hanem az egyházunknak létezik cigánymissziós stratégiája. Ennek megvalósításában sokat tesz a cigánymissziós szolgálatot koordináló csapat, az Országos Református Cigánymisszió. De a nagy képet látjuk, és örömmel támogatjuk egymás munkáját, hisz a más szervezeti egységekben végzett szolgálat is a stratégia megvalósulását munkálja.
2012 és 2015 között, irodavezetőként nem végeztél gyülekezeti szolgálatot – nem hiányzott a szószék?
Való igaz, már nem tartottam istentiszteleteket, és nem voltam a hagyományos értelemben vett aktív lelkész, de a cigánymissziós stratégia megalkotása, és az Egyházi Jövőkép Bizottság munkájának aktív támogatása minden energiámat lekötötte. A sok találkozás, előadás, sőt áhítat tartása része volt a munkámnak, ezt is lelkészi munkának éltem meg. És irodavezető munkám során más perspektívából ismerhettem meg egyházunk működését. Sorra jártam a gyülekezeteket és az egyházmegyei közgyűléseket a készülő koncepcióhoz kapcsolódó kérdőívekkel, missziói és cigánymissziós témákban előadásokat tartottam és kapcsolatokat építettem. Így minden energiámat bele tudtam tenni a Misszió Iroda feladataiba. Majd 2015 tavaszán a Németajkú Református Egyházközségbe kaptam kirendelést helyettes lelkipásztornak, miközben a zsinati teendőim is megmaradtak. Minden igyekezetem ellenére azt éreztem, hogy ez a párhuzamosság nem tartható: nagyon nehéz volt igényesen ellátni a szolgálatot mindkét helyen.
Mit gondolsz, milyen hatást gyakorolt az Országos Református Cigánymisszió az egyházi közvéleményre az elmúlt szűk évtized során?
2022-ben a Magyarországi Református Egyház sokkal-sokkal több anyagi és emberi erőforrással van jelen a cigányok közötti szolgálatban, mint 2013-ban volt. Az egyre bővülő munkatársi csapatunk közvetve vagy közvetlenül segédkezett a fentebb említett célok megvalósulásában, illetve hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan a köztudatban legyen az, hogy egy fontos szolgálati területről van szó, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen gyülekezetnek sem. Mindenki tudja, hogy a reformátusoknak van cigányok között végzett szolgálata. A lelkészek felkeresnek minket, ha olyan településre kerülnek, ahol jelentős számú cigányság él, az egyházunkban élő és szolgáló cigány testvérek találkozása és együtt ünneplése az országos eseményeinken pedig felemelő. Van hová fejlődni az érzékenyedés terén, de úgy gondolom, a cigánymisszió a köztudatban van, innen pedig tovább lehet építkezni.
Személyes élményeid vannak hozzáállásbeli változásról?
Több lelkészt is ismerek, aki ha nem is ellenséges, de közömbös volt a cigányokkal, ma pedig támogatja a roma munkatársait. Leginkább a budapesti és debreceni teológushallgatóknál éreztem, hogy megmozdult valami: nem féltek megosztani velünk a fenntartásaikat egy-egy konferencia, vagy tanulmányút előtt, majd ugyanolyan nyíltsággal beszéltek a kedvező tapasztalataikról.
Melyek voltak számodra az elmúlt szűk tíz év mérföldkövei?
A HEKS-támogatást és az Országprogram beindulását mindenképp ide sorolnám. 2015-ben megtarthattuk a cigányok és nem cigányok közötti megbékélést elősegítő, első hazai Kiengesztelődési szemináriumot, 2018-ban pedig elkezdődött az Együtt-egymásért keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzésünk. Az ismertségünket növelte a honlapunk elindulása és az interjúkötetünk megjelenése.
Sajnálsz-e valamit visszatekintve erre az időszakra?
Nehezen éltem meg a munkatársi közösségünk fluktuációját és ennek hatását a csapatunkra. A cigány testvérekkel végzett közös szolgálat során is előfordultak konfliktusok, megbántódások. Ezek után sok munka kellett ahhoz, hogy a korábbi, szeretetteljes testvéri kapcsolat helyreálljon.
Van-e vágyad, kívánságod a református cigánymissziós szolgálat jövőjét illetően?
Legyen minél több olyan gyülekezet, ahol holisztikus szemlélettel hirdetik az evangéliumot, a megbékélés, az egészség és reménység jegyében! Bontakozzon ki egészséges közösségi élet, amelyben a cigányok is megtalálják a helyüket. A szolgálat több eleme néhol már megvalósult, de egészében még nem ért körbe. És természetesen sok áldást kívánok, és a szolgálat dinamikus továbbfejlődését kívánom a cigánymissziós csapatnak az új szervezeti egységükben!
Idén január 1-től a Missziói Szolgálat tanácsadója vagy, az Országos Református Cigánymisszió pedig a Református Szeretetszolgálat ernyője alatt működik tovább. Hiányozni fog, hogy nem leszel közvetlen kapcsolatban a cigánymissziós munkatársakkal?
Gyászfolyamat elengedni valamit, amely csaknem tíz évig központi eleme volt a szolgálatomnak. Viszont ha nem is napi gyakorisággal, de a Missziói Szolgálat főtanácsadójaként továbbra is része lehetek a szakmai együtt gondolkodásnak, mely más, de izgalmas próbatételeket, feladatokat, és találkozásokat rejt magában.
*
Nyitó- és borítókép: Vargosz