Cigánytáborban nevelkedett, csak négy osztályt végzett, de sokunknál jobban ismeri a Bibliát és alkalmazza is egy kárpátaljai roma gyülekezet pásztorolásában. A most harmincadik évét taposó Rácz Gyuszi gyakran tesz bizonyságot arról, hogyan változott meg az élete, miután megnézett egy filmet Jézusról. Mit gondol most hitről, Istenről, cigányságról, gyereknevelésről?
Nem nevelt senki
Kárpátalján élek, a munkácsi járásban, Szernyén. Magyarok több, mint kétezren laknak a faluban, cigányok hétszázan vagyunk. Nem tudunk cigány nyelven, apám, aki Ungváron lakik, beszél magyarul is, cigányul is meg ukránul. De én nem emlékszem arra az időre, hogy édesapámmal éltem volna. Nyolc- vagy kilencéves lehettem, amikor először találkoztam vele. Ikrek vagyunk, édesanyám annyira volt hívő, hogy tudta, hogy van Isten. Szeretett minket, de lelki dolgokról nem tanított. Nem nevelt senki arra, hogy mit szabad és mit nem. Kamasz koromban rászoktam a cigire, az ivásra, a paráznaságra, mindenben benne voltam.
Tiltottam a feleségem a templomtól
Húszévesen megnősültem. Három hónapot udvaroltam a feleségemnek. Egy lelkész által vezetett vállalkozásnál dolgoztunk mindketten. Összeházasodtunk, úgy, ahogy a feleségem akarta, a hivatalban is, meg a református templomban is. De én eltiltottam őt a templomtól. Azt mondtam: „vagy Isten, vagy én”. Nem tudom miért, talán az ördög ültette a bogarat a fülembe, hogy kije van ott neki. „Talán mész a férfiakhoz?” – kérdeztem. Két fiúnk született, és én büszke voltam rájuk. Cigarettát dugtam a fiam szájába, sört is adtam neki, és ezzel dicsekedtem, hogy nekem milyen gyerekem van.
Hozott egy cigány ismerősöm egy filmet Jézusról
Amikor a kisebbik kétéves volt, hozott egy este egy cigány ismerősöm egy dvd-t Jézusról. Láttam, ahogyan az Úr tanít, gyógyít, ahogy beszél az emberekkel, ahogy hívja el a népeket. Beleborzongott az egész testem, amikor a leprás odament Jézushoz, és ő azt felelte neki: „tisztulj meg”. Mindenki eltaszította magától, ellökte, a tanítványok is elhúzták az arcukat, hogy de büdös, távozzon el – Jézus pedig átöleli. Meggyógyítja. Nagy öröm fogta el azt az embert, és mutogatta magát, a kezét meg az arcát, hogy tiszta. Ez engem nagyon megfogott.
Ki vagyok én akkor?
Láttam a filmen, hogy amikor kifeszítették Jézust, nagy szenvedésen kellett átmennie - ezen elkezdtem gondolkozni. Senki nem zavart, a feleségem meg a gyerekeim aludtak, néztem rájuk, és gondoltam: „Ó, mit csináltam! Jézus, te értem szenvedtél! Én ezt nem érdemlem meg, hogy te énértem meg ezekért a gyerekekért meghaltál. Hát ki vagyok én akkor?” Úgy éreztem, hogy ott áll az Úr mellettem, és nekem őt követni kell. Elkezdtem sírni, költöttem a feleségemet, hogy nem tudom, mi van velem. Három nap, három éjjel nem tudtam aludni, csak az volt a fülemben, hogy te hirdetni fogsz engem az embereknek. Imádkoztunk a feleségemmel. Elkezdtem olvasni a Bibliát, kértem: „Uram, segíts, szeretném érteni!” Imádkoztam, hogy beszélhessek ezekről a dolgokról valakivel. Nagyon fájt, hogy a feleségemet elvettem az Istentől. Temetni jött egy lelkész a táborba, beszélgettem vele. „Hol laksz? – kérdezte.- Bemegyünk hozzád.” Sok mindenről szó volt, imádkoztunk is, telefonszámot cseréltünk. Felhívott, és én is hívhattam, ha valami gond volt.
Kicsi koromtól dadogtam, és sokszor kikacagtak
Az Úr ettől kezdve úgy nevelt engem, mint egy kisgyermeket. A falumban, Szernyén kezdtem a bizonyságtételt a hitemről. Azután Szürtében és Nagydobronyban a cigányok között. Három hónap múlva már az igét is fel tudtam olvasni, és úgy tettem bizonyságot. Pedig én kicsi koromtól nagyon dadogtam, az emberek sokszor kikacagtak. Imádkoztam, hogy „Uram, tedd rám a kezedet és add a Szentlelkedet, mert szeretnék beszélni rólad”. És az Úr megnyitotta a számat, elmúlt a dadogás. Négy-ötszáz ember elé ki mertem állni Mezőváriban, mert azt az igét kaptam, hogy „ne aggódjatok .., mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok" (Máté 10,19-20) . Így eltelt pár hónap, és Jenei Ottó missziós lelkész hívott Debrecenbe cursillós képzésre. „Ha hazajössz, próféta lesz belőled” – ilyen viccesen mondta.
Kitettünk egy hangfalat meg egy mikrofont
Rá egy hónapra Sztrabicsóra mentünk Ottóval meg két testvérrel. Ott nem volt korábban gyülekezet. Ki fog oda járni folytatni a munkát, ha elkezdjük? Mondtam Ottónak, hogy majd én vállalom, csak menjünk. Kitettünk egy mikrofont, szintetizátort, hangfalat. A szabadban elkezdtünk bizonyságot tenni, és Ottó prédikált. Megkérdeztem, vasárnap újra jöhetek-e. „Jó” - felelték. Voltunk öten. Mentem szerdán is, akkor lettünk tízen. Jöttek gyerekek is. Bibliát olvastam, énekeltünk meg beszéltem az Igéről. Következő vasárnap megint elmentem. Így telt el pár hónap, és jöttek az emberek. Otthon nagyon erősen kértem, hogy Uram, te adj nekem bölcsességet, mit mondjak. Láttam, hogy a cigányok értik, amiről beszélek. Most már hatodik éve él ez a gyülekezet. Vasárnap istentisztelet van, szerdán meg bibliaóra: beszélgetés, bibliaolvasás, imádkozás. A családokat is látogatom. Két éve jött egy másik egyházból való pásztor a faluba, elkezdett ígérgetni az embereknek, hoztak kamionokban adományt, és mi cigányok olyanok vagyunk, hogy aki többet ígér, akkor ahhoz megyünk. Én meg azt mondtam, „se aranyam, se ezüstöm nincsen, amim van, azt adom, az Úr Jézus Krisztus evangéliumát. Ha kell nektek, akkor jövök, ha nem, akkor lerázom a port a lábamról, és elmegyek.” Voltak, akik átmentek, voltak, akik maradtak.
Sztrabicsó
A hollandoktól kaptunk egy konténer házat, abban most délelőtt óvoda működik. Egy óvónő és egy roma segítő tanítja a gyerekeket viselkedni, szépen beszélni, a számokra, ukrán és magyar betűkre. Szerdán és vasárnap meg a gyülekezet jön. Sztrabicsón a cigányokon kívül nem élnek magyarok, csak ukránok, állás nincs, a cigányok néha bádogoznak, fát vágnak, napszámba mennek. Az asszonyok otthon vannak. A romák vályogházakban laknak, a vályogot maguk kivetik, és aki ért a házépítéshez, az besegít. Ha valaki meghal, mindenki megy a virrasztóba, aki a táborban lakik, visznek, kolbászt, kenyeret, italt és reggelig virrasztanak. Ha segíteni kell valakin, például meg kell operálni, akkor a pénzt összeadják. Ilyesmiben még összetartanak a cigányok.
Megtért a kártyavető öregasszony is
Sajnos kamatos pénzt is szed sok cigány. A gyülekezetben ilyen nincs. Volt, de ebből megtértek. Volt egy kártyavető öregasszony is, aki szintén megtért. A másik néni piacolt ruhákkal, és átverte az embereket, és azt mondta kész, többet nem csinálom. Most disznókat nevel, eladja a malacokat. Volt egy agresszív asszony, se a menye, se a fia nem bírták. Ő akart mindent megmondani, mindenkit szidott, de az ő hibáját senki nem vethette a szemére. És most? A libái kint vannak, ha valaki szól, próbálja eltűrni. A menyével jobb kapcsolatra igyekszik. Volt olyan család, ahol a gyerek éjjel sírt, és akkor a nagymama azt mondta, hogy megigézték, és elkezdett pohárral meg gyufaszállal varázsolni, és azt megitatta a gyerekkel. Erről is prédikáltam, hogy hagyjanak fel a varázslással. Vedd inkább a gyereket az öledbe, imádkozzál érte! Összeveszett két asszony, bejönnek, az egyik kezdi, Gyuszi testvér ez volt. Meghallgatom ezt is meg azt is. Igazat nem tudok adni se ennek, se annak, de a végén imádkozunk, és kibékülnek. Hála az Úrnak, ez eddig működött.
Legyen kislány, kékszemű és szőke
A feleségem nagyon örül ennek a munkámnak, csak ő is szeretne velem jönni és részt venni a misszióban. Szükség lenne egy autóra, mert ha hideg van, ha havazik, nekem Sztrabicsón kell lennem biciklivel. Négy gyermekünk van. Amikor jött a harmadik, azt mondták, vetessük el, mert nem lesz egészséges. De én nyugtattam a feleségem, hogy fogadjuk el, ha fogyatékos lesz, akkor is a miénk. Megszületett a fiú, hála az Úrnak, semmi baja nincs, már négyéves. Mondtuk, jól van, lányunk nincs, de elég, mi lesz már, a gyerekekből sohase megyünk ki? És akkor 3 és fél év múlva megint kiderült, hogy állapotos a feleségem. Akkor azt mondtam, jól van, ha ez a Te akaratod, Uram, de akkor legyen kislány, kékszemű és szőke. A fiúk mind barnák. Megszületett, megláttuk, és olyan, ahogy kértük! Most kétéves.
A mi udvarunkon nem lehet csúnyán beszélni
Szűkösen lakunk, egy háromszobás ház egyik szobájában. Édesanyám meghalt, és együtt élünk a testvéremmel. Nekem ki kellene költöznöm, mert rá van hagyva a ház. A mi udvarunkra bejönnek a cigánygyerekek játszani, de ott nem lehet verekedni, csúnyán beszélni. Nem szakítom ki a gyerekeimet a táborból, mert az Úr is azt mondta: „nem azt akarom, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Elsősorban azért imádkozom, hogy amit apám nem tudott megadni, azt Atyám, add meg nekem, mert te tudod, mire van szükségem. És én legyek jó apa, tudjam a gyerekeket jól nevelni. Emlékszem, hogy én hogyan éltem, és azt nem szeretném a gyerekeimnek. Ha a gyerekeknek megengedjük, hogy „jó, legyél kint, nem baj, ha nem jössz haza, nem eszel ebédet, majd este bejössz, ne zavard a fejemet”, akkor így tanul meg cigizni, lopni, verekedni, káromkodni, inni, és ezt a szülők nem veszik észre. Mi reggel imádkozunk, mindenért, amit szeretnénk. Ukrajnában most nagyon rossz a helyzet, őszintén megmondom, az Úrban bízom és reménykedem.
Képek: Vargosz