Beck Zoltánt egy ország ismeri a 30Y rockzenekar frontembereként, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a Pécsi Tudományegyetem Romológia tanszékének adjunktusaként több évtizedes akadémiai karrier is áll a háta mögött. Zoltán nemrég vendégelőadóként látogatott el a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégiumba, melynek apropóján örömmel beszélgetett velünk cigány irodalomról, roma nemzetépítési törekvésekről és párhuzamos karrierjei közötti összefonódásokról.
Hol érzed magát otthonosabban: Beck Zoliként a színpadon, vagy Dr. Beck Zoltán adjunktusként a katedrán?
Mindegyik otthonos számomra, és mindegyik kellő kockázatot rejt magában. Alapvetően egyik esetben sem célom, hogy otthonosabban érezzem magam benne, viszont úgy gondolom, hogy minden nyilvános megszólalásnak van tétje. Egy diákok előtt zajló egyetemi előadás esetében az, hogy megtudjunk valamit közösen a világról, egy koncertnél pedig az, hogy létre tudunk-e hozni közösen egy világot.
Honnan az érdeklődés a romológia, a „cigány témák” iránt?
Még gimnazista koromban olvastam Holdosi József egyik regényét. Aztán találkozhattam is vele, ez az élmény is mély benyomást tett rám. Szintén Szombathelyen ismerkedtem meg Jónás Tamással – alig húsz évesek voltunk akkor, tele álmokkal. Itt, Szombathelyen csinálhattunk először szemináriumot a cigány irodalomról az országban. Tíz-egynéhányan találkoztunk hetente mi, hallgatók, szövegeket olvastunk, főleg magyarországi cigány szerzőket, Balogh Attilát, Bari Károlyt, Lakatos Menyhértet, Choli Daróczi Józsefet. Rajta maradtam a témán, ebből írtam a főiskolai, majd az egyetemi szakdolgozatomat, az OTDK-mat, és ez lett a szűk kutatási témám a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában.
Mitől cigány a cigány irodalom?
Ha a hétköznapi, laikus szóhasználatot vesszük, akkor cigány/roma alkotók műveit szoktuk ennek tekinteni. Ha tudományos térben szeretnénk használatba venni ezeket a fogalmakat, akkor az a feladatunk, hogy a fogalmakat az aktuális használati értéken értelmezzük, és egy adott szövegben így használjuk. Ez alapján a cigány irodalmon nem cigányok által írt szövegeket értünk csupán. Ugyanennyire benne van ebben a fogalomban az irodalmi szövegek cigány reprezentációja is. Például hogy Jókai regényeiben, vagy a 18. századi közköltészetben milyen cigány figurák jelennek meg, vagy miként kerül a cigány betűsor Kertész Imre, Esterházy Péter, vagy éppen Tompa Andrea regényeibe. Arra is törekszem, persze, hogy érvényes szövegek ne váljanak láthatatlanná csak azért, mert nincsenek az irodalmi korpusz centrumában. Ez azonban már nem is egészen tudományos feladat, hanem egyfajta irodalmi aktivizmus. Ezért tartom többek között fontosnak, hogy Jónás Tamásról, Rafi Lajosról vagy éppen Bogdán Józsefről beszéljek, vagy írjak.
Ha a roma alkotóknál maradunk: a kortárs cigány irodalomból kinek a munkássága nyűgöz le leginkább?
Ha arra gondolok, hogy kit ajánlanék szívesen a fiataloknak, akihez a jelenben kapcsolódni lehet, akkor Jónás Tamást mondanám. Mostanra jelentős életmű az övé, nagyszerű vers- és prózakötetekkel. Rajta kívül rengeteg nevet tudnék még felsorolni, akik egyébként – és ezt fontosnak tartom hangsúlyozni – nem a cigányságuk okán jelentős szerzők, hanem a munkásságuk miatt. Lenyűgöző például Balogh Attila „újjászületése”, akinek hosszú szünet után két kiváló kötete jelent meg az elmúlt években.
Fotók: Dezső Attila