Az évfordulók mindenkor a vissza- és az előretekintés alkalmai. Ezt törekszünk gyakorolni a cigánytestvéreink között végzett misszióban is. Ahogyan minden más területen, úgy itt is megjelenik a szívünkben a hálaadás, a bűntudat és az Úr további kegyelméért való könyörgés, a reményben induló esztendőben.
Mivel gyakori kérdés, hogy kik a közvetlen munkatársaink, azért – a számos magyar és cigány testvérünk mellett – most a koreai misszionárius testvérinkről nyújtunk nagyon rövid tájékoztatást. Reméljük, egyszer bővebben is szólhatunk Róluk!
Az első fecskék Rev. Choi Young, kedves felesége „Anna” és hároméves kisleányuk, „Lidike” voltak. Ők – szinte hihetetlen – már 15 évvel ezelőtt érkeztek Dél-Koreából. Azóta legalább nyolc gyülekezet született, és mindegyik számára imaház is formálódott a megvásárolt öreg parasztházakból, koreai testvéreink támogatásával. Közben leánykájuk, Lidike is elemi és középisoklánk egyik legjobb tanulója lett, kinek kiváló hegedűjátéka ismételt művészi élményt jelentett. Ma már Amerikában ösztöndíjas diák.
Rev. Choi Young a vajdácskai gyülekezetben
Érezzük, hogy az első 10 év utáni megemlékezésünket ideje volna feléjük megújítani. Szolgálatunknak meghatározó része volt az intenzív kapcsolatépítés, melynek keretében évi rendszerességgel érkeztek és érkeznek hozzánk „otthonról”, Dél-Koreából és a világ számtalan helyén élő koreai gyülekezetből látogató, érdeklődő, szolgáló testvérek. Igen jelentős csoportokat fogadtunk a németországi és olaszországi, együtt sok ezer ösztöndíjas koreai diák gyülekezetéből, mert ők hazájuktól távolt is számos élő gyülekezetet formálnak, függetlenített koreai lelkészekkel együtt. Az Anyaegyház mindenütt utána utazik a távolra költözött diákjainak. (Csak Berlinben 4000 ösztöndíjas diákjuk van, kikből 40 gyülekezetet alapítottak).
A továbbiakban csak a Magyarországon felvett nevüket fogom említeni, hiszen mindenki így ismeri őket, a nem könnyen kiejthető, vagy megjegyezhető hivatalos nevük mellett.
Dávid és családja is velünk munkálkodott, majd a nyelvünket szorgalmasan tanulgatva a Tiszántúlra, illetve a Debreceni Egyetem diákjai közötti szolgálatra kapott meghívást. Nagyon áldott munkát végzett családjával együtt, s ma már előadás-sorozatokat is tolmácsol.
Nyolc gyülekezeti ház kialakítása a dél-koreaiak támogatásából valósult meg.
Péter és családja, Szilvia és leányuk Eszterke Olaszországból érkezett, ahol 10 évet meghaladóan operaénekesként dolgoztak és végeztek missziói szolgálatot. Most egy külön gyülekezetet vezetnek közöttünk, első renden a zene útján szólítják meg és nevelik a fiatalokat. Végtelen melegszívű, pásztori lelkületű életek. Gyorsan növő és szépen hegedülő nagyleányukkal együtt a Sátoraljaújhelyi Református Gyülekezetben is otthon érzik magukat.
Johanna közel három évig volt velünk Dél-Koreából. Magasan képzett zongorista és zeneszerző is volt. Minden nap, minden alkalmat zeneileg kísért és vezetett és egész kis csapat nőtt fel körülötte, akik alkalmilag már kántorkodni is szoktak a helyi gyülekezetben. Megragadó, hívő bizonyságtevő személyisége és nyelvismerete folytán most a magyar turizmusban „szolgál”, mert a rendkívül megnőtt koreai turista seregben segítségre van szükség. Valóban kiszélesedett a missziói területe.
Eszter egyedülálló angol szakos tanárnő és nagyszerű, képzett muzsikus is, akit a Nagydobronyi Líceumba vittünk át segíteni. Ő is Choi Young lelkipásztor útján érkezett hozzánk. Nagyon érett, mások terhét is hordozó, imádkozó, példaértékű misszionárius jelenség. A szeretet és a felelősség megtestesítője. A kárpátaljai cigány gyülekezeteinkben is otthon van, és gyakran látogatja Őket.
Sára már második éve van velünk. Egyházzenei szakon szerzett akadémiai diplomát. Zenei készsége a legjobb magyar prímással is versenyre kel, hisz minden dallamot párhuzamosan tud azonnal követni és összhangosítani. Mi „a gyülekezet angyala” jelzővel szoktuk illetni. Úgy érezzük, hogy zenéből szőtt és abból élő személyisége csak azért nem repül el, mert az Úr iránti szeretete még ideköti a földhöz és a cigány gyülekezetekhez. Most az egészségi állapotát ellenőrzik. Kérlek, imádkozzatok érte és mind-mind a többiekért is: gyülekezeteinket is és nehéz betegeinket is együtt emlegetve az Úr előtt.
Rev. Choi Young felesége, "Anna" éneket tanít a vajdácskai gyülekezetben, a zongoránál Sára
Ez a rövid ismertetés valóban inkább csak „névsorolvasása” volt munkatársainknak. Ma már az egész társadalom világméretű mozgásban van, de az Isten Országa, a misszió, vagy egy-egy nagyobb gondozást igénylő csoportért történő távoli elutazás még mindig idegen tőlünk. Olykor még egy messzebb eső szórvány település meglátogatása is. Kérjük el Istentől annak felismerését, hogy Ő egész nemzetünket kívánja rajtunk keresztül megszólítani, a Kárpát-medencei reformátusságunkra pedig Európa számára is üzenetet kíván bízni. Ezek a nagyon messziről jött munkatársak talán erre is emlékeztetnek.
Csak utalok arra, hogy hagyományos kántálásunk ezen a karácsonyon is sok családhoz vezetett el. Mindenütt erővel be is hívtak a cigány otthonokba. Igét is szóltunk és az éneklés mellett imádsággal és áldáskívánással búcsúztunk.
Az Úr kegyelme legyen a magvetésen!
A cikk megjelent a Presbiter című lap 2019. január-februári számában.