Kicsit több, mint fél éve, hogy Hanula-Csordás Dóra lelkipásztor révén cigánymissziós referense van a Dunántúli Református Egyházkerületnek, a Cigánymisszió munkatársai és önkéntesei pedig október 27-én, az ősz talán utolsó verőfényes napján tettek látogatást és szolgáltak a Pápai Református Gyülekezetben.
Mindig remek érzés új közösségeket meglátogatni, legutóbbi túránk pedig a jövőbeli gyümölcsöző kapcsolatok megalapozásául szolgált. Pápa egyike az ország négy legnagyobb, gazdag református múlttal múlttal rendelkező városának, itt található a Dunántúli Református Egyházkerület központja, felsőoktatási és hitéleti hagyományai rengeteg értékkel gazdagították egyházunkat.
Az Országos Református Cigánymisszió folyamatos segítséget kíván nyújtani az egyházkerületeknek a romák közötti munkában, melynek egyik lényeges eleme volt a szolgálat intézményesülése a Dunántúlon is.
A folyamat egyik fontos állomásaként kapott referensi kinevezést Hanula-Csordás Dóra lelkipásztor év elején, most pedig egy kisbusznyi csapat indult útnak Pápára, hogy a helyi gyülekezet előtt bemutatkozzon. A munkatársak mellett Carlaw Judit Söndi a dicsőítésben vett részt, de velünk tartott a Budapesti Református Cigány Szakkollégium néhány hallgatója is.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten a Pápai Református Teológiai Akadémia negyedéves hallgatója, Banu Brigitta hirdette az igét, aki rendezvényeink állandó résztvevője és önkéntese. Megtisztelő volt számunkra, hogy első, az egyházkerület legnagyobb templomában tett szolgálatát a Cigánymisszió bemutatkozásával egybekötve teljesíthette.
A teológushallgató Jézus nagy parancsolatáról tanította a gyülekezetet, Márk 12,28-34 alapján. „Isten- és emberszeretet elválaszthatatlan egymástól, mert külön megszűnnek igaz szeretetnek lenni” – fogalmazott. „Jézus szeretetről szóló felelete egyben meghívás is: ’Hagyjátok el a cselszövést, az ármánykodást és az üres vallásosságot’” – tette hozzá.
A közös dicsőítés és énektanulás mellett az istentisztelet része volt Lakatos Attila bizonyságtétele is. Honlapunk olvasói jól ismerhetik őt, hiszen több ízben készítettünk már vele interjút: gyermekotthonból kikerülve ma már az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium tagja. Attila arról mesélt, hogyan találta meg Jézust az intézet falai között, és milyen nagy reménységet jelent mind a mai napig számára az alábbi néhány igevers:
„Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor 1,26-29)
Az alkalmat követően a gyülekezet közösségi házában bővebben is mesélhettünk szolgálatunkról: Tóth Anita országos referens a cigánymisszió eseményeire és programjaira invitálta az érdeklődőket, Rácz Miklós az Együtt-egymásért gyülekezeti közösségfejlesztő képzésünkről mondott néhány információt, Laboda Georgina pedig a RefoRom életéből villantott fel pillanatképeket személyes élményein keresztül.
Szabó Tamás, a helyi gyülekezet tagja szintén saját tapasztalatait osztotta meg pápai vendéglátóinkkal, ugyanis ott volt az áprilisi imanapon. „Nagyszerű élmény volt megtapasztalni a befogadást, hogy az emberek őszinték és hogy a szünetekben is Jézusról mesélnek egymásnak” – mondta.
A program ebéd után a 2018. május 12-én átadott Pannonia Reformata Múzeumban folytatódott, ahol tárlatvezetéssel egybekötve tekinthettük meg az intézmény gazdag kiállítását.
Köszönjük a Pápai Református Egyházközség lelkészeinek, ifj. Márkus Mihálynak és Szakács Gergely Attilának a nap lebonyolításában és megszervezésében nyújtott segítséget, Hanula-Csordás Dórának és Banu Brigittának pedig a közbenjárást a kapcsolatok megerősítéséért és a közös épülésért.
Szöveg és fotó: Dezső Attila