Második alkalommal szervezett kiengesztelődési szemináriumot az Országos Református Cigánymisszió. A többnapos elcsendesedést már a Ruandában és Moldovában képzett hazai trénercsapat vezette.
A nemzetközi kiengesztelődési szolgálat az 1994-es ruandai népirtás után kezdődött el egy walesi, keresztény pszichiáternő, Rhiannon Lloyd vezetésével. A szakember 2015 februárjában, másodmagával hazánkba is ellátogatott, hogy a "Kiengesztelődés a népek között" nevet viselő konferencián megmutassa a hit szerepét a megbékélésben, az egymásnak okozott sebek gyógyulásában.
2018 elején és év közepén Ruandában és Moldovában református lelkészek és teológusok, valamint a cigánymisszióban évek óta szolgálók végezték el a kiengesztelődési képzést, amely lehetővé tette, hogy Magyarországon először hazai trénerek vezetésével szervezzen többnapos szemináriumot a Cigánymisszió.
Az első alkalomra október 19. és 22. között került sor a debreceni Dorcas Campingben, ahol romák és nem romák, határon innen és túlról vállaltak fel sérelmeiket, és tették le azokat a keresztre. Jézus ugyanis mindannyiunkért vállalta a halált, őbenne csak emberek vannak, akik bűneikből meggyógyulva teljesen új életet kaptak, és bízattak egymásra.
A szeminárium során eltűntek a korosztály, a képzettség, az élettapasztalat, vagy éppen a lakóhely kapcsán meglévő különbségek, a szemináriumon részt vevők egyöntetűen fogalmazták meg, hogy életük egyik, ha nem a legemlékezetesebb három napján vannak túl.
Egyikük így emlékezett vissza:
"Nem roma gyermekként egy tekintélyelvű és mérsékelten rasszista családban nőtttem fel, édesapám meggyőződése szerint a cigányok között is vannak kivételek, vagyis velünk egyenértékűek. Habár még napjainkban is a cigánysoron lakunk, mégis a városi, református ificsoportban lett először igazi kapcsolatom roma emberrel. A megtérésem előtt sem állt hozzám közel ez a fajta megkülönböztetés, de megtérésem óta hiszem is, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
A családi minta nyoma, habár kevésbé nyilvánvalóan, mégis ott volt bennem, annak ellenére, hogy a szeminárium előtt ezeket a gondolatokat, érzéseket igyekeztem távol tartani magamtól. Mintha nem is hozzám tartoznának, egy nagyon magas és erős fallal vettem őket körbe, de az együtt eltöltött napok, a közös munka és a Szentlélek ereje képessé tett rá, hogy ezt a falat lebontsam. Keresztényként sokszor úgy érzem, hogy nehéz az ilyen gondolatokon, érzéseken dolgozni, hiszen ismerjük Jézus szavait a felebaráti szeretetről, és a szégyentől, (ön)ítéletektől tartva nem merjük beismerni még magunknak sem a fal mögött rejtegetett dolgainkat.
A szemináriumon olyan biztonság, olyan elfogadó légkör, atyai szeretet vett körül, ami a teljes nyíltságra ösztönzött, így szívbéli bocsánatot tudtam kérni a bűneimért, és Jézus keresztáldozata árán bocsánatot is nyertem a többi résztvevő által. Úgy éreztem, hogy utána annyival könnyebb lettem, végre letehettem ezt az örökséget, elengedte nekem ezt az Úr. Miközben a szégyentől megszabadultam sok új dolgot is kaptam helyette.
Leánygyermekként különösen is fontos volt számomra édesapám támogatása, de mi nem illettünk egymáshoz, talán a fent említettek miatt is, így enélkül nőtttem fel. Ez mindig is egy tátongó űr volt a szívem mélyén, bár sokáig nem tudtam, hogy honnan jön ez az elhagyatottság-érzés. A szeminárium alatt ezekre a sebekre is rá tudtam tekinteni, a kiscsoportos beszélgetések, mások megosztásai sokat segítettek ebben. Ezen az alkalmon fizikailag is azt éreztem, hogy az Atya mindig tárt karokkal vár rám és szerető ölelésében bármikor bátran sírhatok akár öröm, akár bánat ér. Életem meghatározó pillanatai voltak ezek, sokat tanultam és sokat tapasztaltam is, hála és köszönet érte a csapatnak és legfőképp Istennek!"
A kiengesztelődési szolgálat 2019-ben is folytatódni fog: az Országos Református Cigánymisszió február 20. és 23. között újabb szemináriumot szervez, a legalább egy szemináriumon részt vevők pedig jelentkezhetnek a február 25. és március 1. közötti kiengesztelődési képzésre.