Cikkek

Itt van bennem

Először nem merte elhinni, hogy Isten annyira szereti, mint ahogy a reformátusok állítják. Az Ige mégis meggyőzte, és mint mondja, menthetetlenül Istené lett. Azóta ő a drégelypalánki romák gyülekezetének egyik oszlopos tagja. Szerinte a romák nem reménytelenek, csak remény nélküliek.

Ahogy arról nemrégiben beszámoltunk, öt Nógrádi településen folytat romamissziót a pasaréti református gyülekezet néhány tagja. Ott jártunkkor a roma hívek otthonaikban láttak minket vendégül, ekkor találkoztunk a közösség egyik lelkes tagjával, Virágné Vidák Elizabethtel, vagy ahogy mindenki ismeri: Lizivel. A fiatal nő nemcsak hitéről tett tanúbizonyságot, de mesélt arról is, mivel küzdenek a romák és mi jelenthet szerinte megoldást gyakran kilátástalannak tűnő helyzetükre.

Kiválasztva
Élő közösségben éli az életét Istennel – osztotta meg velünk a fiatal nő, de ezt már szavai, kisugárzása is elárulták az első pillanattól kezdve.

A férjem is megtért, én is. Ő hívott el a gyülekezetbe, már régebbről hozza ezeket a gyökereit" – meséli. „A megtérés kiválasztás alapján történik, nem tudok mást mondani. Mindig is érdeklődtem Isten iránt, ahogy visszagondolok, kisgyerekkoromban is. A mi népünk egyébként is beidegződéses katolikus, de ha nem Istennel járnánk, nem is tudom, mi lenne nélküle velünk. Nekünk Ő a minden. Ezt minden hívő ember így érzi, nemcsak mi, hiszen ez már független az etnikai hovatartozástól."

Erősítjük egymást
A hitben kiteljesedett az élete, mondja a fiatal nő. „Sok hívő testvér van itt, ebben az utcában is. Olyan emberekkel veszem körbe magam, akikkel Istenről tudunk beszélni. A férjem csütörtökönként szokott olvasni nekünk a házi bibliaórán. Ilyenkor kibeszéljük, éppen mi történt velünk, milyen kísértéseink voltak, miben buktunk el. Az ember nem tud annyira Istenre koncentrálni, ha mindig a körülötte levő dolgokat nézi, például hogy nincs mit enni. Ott mindig megerősítjük egymást, hogy jó, most lehet, hogy ez van, de Istenhez mindennel oda lehet menni. Még szerencsések is vagyunk, hogy így élünk, mert ráutalódunk Istenre. Azt mondjuk, látod, Istenünk, most ez van, de akkor is benned bízunk, és nem megyünk el kéregetni vagy lopni. Volt, aki megtérése előtt naponta csalt vagy hazudott, és nagyon jó, hogy most erősíteni tudjuk egymást az ezek elleni harcban."

kép

A teljes cikk a Parókia Portálon olvasható