Told nagyrészt romák lakta, 350 lelkes zsákfalu Berettyóújfalutól nem messze. Az itt élők számára a téli hónapokban a tüzelő hiánya legégetőbb: erre a helyzetre próbált meg megoldást találni Feldmár Nóra a könnyen előállítható biobrikettel, amely a közelmúltban számos nemzetközi elismerésben részesült.
Összefoglalnád röviden, hogy mi a program lényege?
Az, hogy mezőgazdasági hulladékokból – szalmából, napraforgóhéjból vagy búzapelyvából, tehát gyakorlatilag ingyen beszerezhető alapanyagokból – kézi préssel tüzelőanyagot állítsunk elő. Az így nyert henger vagy tégla alakúra formázott, úgy nevezett biobrikett, rendkívül jól ég, könnyen és bárhol előállítható, olcsó és környezetbarát tüzelőanyag. Ezzel alternatívát szeretnénk nyújtani a nehezen vagy illegális úton beszerezhető, nagyon költséges tűzifával, illetve a rossz minőségű, egészségre és környezetre káros anyagok égetésével szemben.
Hogyan indult a program és milyen pozitív hatásai voltak a közösségben?
A 2011 nyarán már kísérleti szinten elindítottuk a biobrikett programot, amelyet a helyi önkormányzattal együttműködve azóta kisüzemi szintre fejlesztettünk. 2012. július és október között a toldi közösség aktív részvételével sikeresen előállítottunk körül-belül 30 ezer (7 tonna) biobrikettet, melyek a téli hónapok alatt kerültek kiosztásra. Ez csupán a kisebbik részét fedezi a családok téli tüzelőigényének, ugyanakkor ez a pilot bebizonyította, hogy amennyiben tavasszal megindul a gyártás, a téli tüzelőigény túlnyomó részét meg lehet oldani biobrikettel. Bár a program elsődleges célja a tüzelő előállítása volt, mégis a leglátványosabb eredmény a közösség-fejlesztés terén történt. A hasznos és kreatív munka érezhetően javította a résztvevők közérzetét, és folyamatos jó hangulatban igazi csapattá kovácsolódtak. A munkások túlnyomó részt romák, kisebb részt nem romák voltak. A résztvevők körében érezhető a motiváltság és magabiztosság, hogy a jövőben képesek előállítani a falu tüzelőigényét kielégítő brikett mennyiséget. Ez biztonságérzetet is ad nekik, az egyre nehezebben beszerezhető és nagyobb kockázattal járó tűzifa-beszerzéssel szemben.
Mi a toldi minta a sajátossága más, felzárkóztató projektekkel összehasonlítva?
Számos hátrányos helyzetű településen működnek civil szervezetek, melyek különböző típusú szociális munkával vagy más – kulturális, egészségügyi, lakhatási, mezőgazdasági – programokkal próbálják javítani a helyi közösségek/családok életminőségét – melyek mind nélkülözhetetlen elemei a komplex problémamegoldásnak. Viszont ritkán találhatunk példát arra, amikor ezt a munkát a környezeti fenntarthatóság szemléletével ötvöznék.
Mi lehet ennek az oka?
Egyrészt az, hogy a fenntarthatóság leginkább a jobb módúakat, illetve a középosztály tagjait foglalkoztatják, de leginkább az a közkeletű hiedelem, hogy a környezetbarát módszerek drága technológiák, komolyabb beruházást igényelnek és csúcstechnológiás berendezéseket kell beszerezni hozzájuk. Harmadrészt pedig kevés műszaki végzettséggel rendelkező szakember dolgozik a szociális szférában vagy annak látókörében, akik alkalmazni tudnák a szükséges technológiákat a szegénység problémáira. Kevésbé közismert, főleg Magyarországon, hogy léteznek egyszerű, olcsó, a legszegényebbek számára is elérhető technológiák, melyekkel környezetbarátabb, energia-hatékonyabb, olcsóbb életvitel, egészségesebb környezet alakítható ki. Ezek a megújuló energiaforrásoktól, a vízellátáson, szennyvíztisztításon keresztül az élelmiszer-előállításig széles palettán nyújtanak példát fenntartható technológiák alkalmazására és a problémák megoldására és –legfőképpen – magát a közösséget teszik képessé egyszerű gyakorlati tudás átadásával. Ráadásul ezek a módszerek igazán nagy költségmegtakarítást a hátrányos helyzetű családok számára tudnak nyújtani, akik ezáltal példát mutathatnak a tehetősebbeknek is.
Milyen helyi és nemzetközi sikereket értetek el eddig?
Meglepően sok figyelmet és elismerést kapott a program. Ennek, úgy érzem, többek között az az oka, hogy az egyik legnagyobb problémával próbál valamit kezdeni (téli tüzelő), másrészről pedig nagyon jól kommunikálható dologról van szó, mert fizikailag kézzelfogható. Fődíjat nyert a projekt az osztrák SozialMarie társadalmi innovációs díjon és a szintén osztrák Erste Alapítvány társadalmi integrációs díjon is kitüntetést kaptunk. Ezek nagyon sok hazai figyelmet irányítottak a projektre. Azt tapasztaltam ennek Told közvetlen közelében is érezhető hatása volt, engem is és Tücsököt, a helyi brigádvezetőt is többen felismertek a közeli településeken, és az alapítvány is további elismerést kapott így a térségben; a helyi lap is beszámolt a díjakról.
Mit javasolnál annak, aki az itt olvasottak alapján belevágna egy hasonló projektbe, akár a gyülekezetében: hogyan, mikor érdemes elkezdeni?
A legfontosabb, hogy ez csak egy technológia, ami még fejleszthető, fejlesztendő, és önmagában nem sokat ér. Egy közösségben csak akkor fog működni, ha már van mire építeni, ha a szervezet, aki ezt be szeretné vezetni már kivívta a helyiek bizalmát. És nagyon fontos, hogy legyen pár helyi ember, aki az ügyet magáénak érzi, aki maga beleáll a munkába és belülről motiválja a többieket; ezeket a folyamatokat nem lehet csak kívülről generálni.
A Módszertár rovatban gyakorlati leírást találhatunk a gyártási folyamatról, lépésről-lépésre.
Képek: Laborczi Dóra