Cikkek

Fizikailag távol, lelkileg közel – cigány szakkollégiumi működés a karantén idején

A kijárási korlátozásokkal és egyetembezárásokkal párhuzamosan a Magyarországi Református Egyház roma szakkollégiumai is felfüggesztették működésüket – legalábbis az intézmények falain belül. A hallgatók ugyan hazautaztak, a munka azonban hasonló intenzitással folyik Budapesten és Debrecenben is: a virtuális tér adta lehetőségeket maximalizálva folytatódnak a szakmai programok, a nyelv- és a bibliaórák is.

Bárkit, aki a cigány szakkollégiumokkal valaha kapcsolatba került, hogy ha megkérdeznénk, mi az első három dolog, ami eszébe jut az intézményekről, szinte biztos, hogy a közösség az említettek között lenne. Nos, ez az, amely egy csapásra köddé vált március 16-án, amikor Magyarország Kormányának rendelete alapján bezártak az iskolák és az egyetemek, így a hozzájuk kapcsolódó intézmények folyamatos, terv szerinti működése is veszélybe került.

A szakkollégiumoknak azonnal kellett reagálniuk, hiszen mind a budapesti RefoRom, mind pedig a debreceni WISZ nem egyszerűen „szolgáltatásokat” nyújt: hallgatói ugyanis legtöbb esetben halmozottan hátrányos helyzetből érkeznek, akiknek az ösztöndíj és a lakhatás, valamint a tagsággal járó többi előny nem csak a diploma megszerzése, hanem a megélhetés és a családok tehermentesítése miatt is kifejezetten fontos.

kép
Fotó: Dezső Attila

„Azoknak, akiknek nincsenek szüleik, vagy külföldi országba kellett volna biztonságban eljutniuk, méltányosságból, a kijárási korlátozások betartásával lehetővé tettük a kollégium épületében maradást” – fogalmazott Káli-Horváth Kálmán, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium igazgatója, a lehetőséggel azonban nem csak a fővárosban, hanem Debrecenben is éltek hallgatók.

„Határon túli magyarként, valahogyan jobban elszakítva éreztem magam a családomtól is és a kollégiumból való kiköltözés is nehezebben ment volna” – vélekedett Pető Tamara. „A kollégiumunk egy zajos családhoz hasonlít, így eleinte úgy éreztem magam, mint a Reszkessetek betörők Kevinje első egyedül eltöltött napján. Egy kis ideig minden csodás, de aztán hirtelen kezdenek hiányozni a jól megszokott dolgok. Egészen más csendes konyhában reggelizni, és egy idő után azt vettem észre, már nem is zavarna annyira a tanulásban, ha a társalgóból nevetgélések zaja szűrődne ki, vagy ha várni kellene a mások ruhájával megtömött mosógépre” – tette hozzá a Debreceni Egyetem dietetika-szakos hallgatója.

kép
Pető Tamara (Fotó: Hang-Kép Egyesület)

A jogi asszisztensi képzésben részt vevő Szilágyi Dávid együtt érez szakkollégista társával: „Noha virtuálisan együtt vagyunk a bibliaórákon és a közgyűléseken, azért hiányoznak a többiek” – vélekedett, az emberi erőforrás tanácsadó-mesterszakos, végzés előtt álló Oláh Regina Szidóniához hasonlóan. „Nehezen bírom már ezt a helyzetet, különösen annak fényében, hogy ez lett volna az utolsó félévem a szakkollégiumban. Furcsa, hogy a társaimtól nem tudtam megfelelően elbúcsúzni.” – mesélte szomorúan. „A szakkollégium remekül megoldotta az online kapcsolattartást és a feladatok teljesítését, az egyetemen viszont ilyen szempontból káosz van, hiszen minden oktató más és más felületet használ, így nehéz volt számon tartanom, kinek, mit és hova kell elküldenem, vagy leadnom” – mondta.

Ahogyan a nevükben is benne van, a szakkollégiumok tagjainak komoly szakmai követelményeknek kell megfelelniük a tanév során, melyeket közös programok és műhelyek során teljesíthetnek. Ez a fizikai térből kiszakadva azonban nehezen kivitelezhető, így az intézményeknek ezen a feltételrendszeren is módosítaniuk kellett. „Mi a Microsoft Teams felületét használjuk, melyre kidolgoztuk a szakmai programunk távkapcsolatban való megvalósításhoz adaptált változatát” – mondta Mózes Áron, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium vezetője. „Így mind a képzés, mind a támogatás, mind a közösség gyakorlása meg tud valósulni. Informatikai csatornákon keresztül működik a mentorálás, a tantárgyi támogatás és a lelkigondozás is.”

kép
Fotó: WISZ

„Igyekeztünk olyan szakmai elvárásokat megfogalmazni, amelyekkel hallgatóink teljesíteni tudják az ösztöndíjfeltételeket” – folytatta Kálmán, hozzátéve, hogy a veszélyhelyzetnek pozitív kicsengése is van a jövőre nézve. „Az átállás egyben módszertani fejlesztést is eredményez. A jelenleg online beadandó feladatok rendszerét a vizsgaidőszakokban részben a járvány után is alkalmazni szeretnénk” – mondta.

A WISZ által bevált módszer több fronton is alkalmazható: „A közösség építésének egyik meghatározó eleme a heti két bibliaóra lehetősége, mely továbbra is népszerű. De a közgyűlést és a szakkollégiumi tanács ülését is ilyen keretek között szervezzük és a munkatársak közötti kapcsolattartás (pl. értekezletek) is itt folyik” – vélekedett Mózes Áron, aki azonban rávilágított a jelenlegi helyzet visszásságára is: „Imádkozunk azokért, akiknek nincs módja így visszavonulni, mint nekünk. A hallgatóink között is volt, akinek segítenünk kellett az új szituációhoz szükséges technikai feltételek biztosításában.”

kép
Fotó: WISZ

„Hirtelen történt a váltás, és szerintem eleinte senki nem számított ilyen hosszan elnyúló veszélyhelyzetre” – folytatja a RefoRom szakmai és adminisztrációs munkatársa, Papp Krisztina. „A változások eléggé drasztikusak: költözés, néhányaknál a bevételi források megszűnése, aggodalom, távolságtartás; kezdetben teljes bizonytalanság, hogyan folytatódik az egyetemi/főiskolai oktatás, majd hirtelen a nyakakba zúduló feladatok, amiket néha még priorizálni is nehéz. Hát ebben a közegben próbál meg támogatólag létezni a szakkollégium, segíteni, amiben tud.”

A Budapesti Református Cigány Szakkollégium erre reagálva egy új, úgynevezett „Maradj Otthon Gyakornoki Program” keretében próbál hozzájárulni tagjai támogatásához. „Ez részben a hallgató és szerettei szociális támogatását is célozza, hogy a gyakran anyagilag nehezebb helyzetbe került családokba visszatérve hozzájáruljon a család megélhetésének, a hallgató önfenntartásának kiadásaihoz” – említette Káli-Horváth Kálmán. A szakkollégisták a programban írásos és audiovizuális tartalmakat készítenek, és számolnak be szakmai előrehaladásukról, így munkahely keresése helyett ösztöndíjkiegészítéssel tudják bővíteni az otthoni kasszát.

kép
Fotó: Dezső Attila

Pém Sárának Miskolcra kellett hazaköltöznie Budapestről, aki – bár megszokta az otthonlétet – kicsit bosszankodik élettere beszűkülése miatt. „Otthon csak egy szobában van Wi-Fi, így mindenki odagyűlik egész napra, és néha egymás óráiba is beleszólunk, melyből sok fesztültség adódik. Viszont nagyon hálás vagyok azért a támogatásért, amit a RefoRomtól kapok, így tudok kölcsön adni a családtagjaimnak, ha szükséges, vagy akár azzal segítek, hogy egy-egy este án állom a pizzát” – mondta a Corvinuson nemzetközi tanulmányokat hallgató borsodi lány.

Nem mindenkinek adatott meg azonban, hogy az otthon, vagy az egyik szakkollégium falai között vészelje át a veszélyhelyzet első heteit. Orsos Brigitta Perugiában, a sokáig a koronavírus európai epicentrumának számító Olaszország közepén fekvő városban kezdte a félévet, és jelenleg is kint tartózkodik. „Három nap kellett csak egyetemre járnunk, azóta távoktatás folyik” – említette.

kép
Orsos Brigitta (Fotó: Vargosz)

„Csak az élelmiszerboltokba és a gyógyszertárakba mehetünk, és bevallom, nem könnyű megbirkózni a bezártsággal. Azt is nagyon sajnálom, hogy ittlétem alatt valószínűleg nem tudom majd meglátogatni az ország azon helyeit, melyeket terveztem. Megnyugtató számomra aviszont, hogy otthon a családom jól van és mindenki egészséges. Az Erasmus miatt én a szakkollégiumi kötelezettségek alól fel vagyok mentve, de ha tudok, csatlakozok a hétfői online bibliaórákhoz. Tényleg nagyon jól esik látni az ismerős arcokat, és hallani, hogy ki hogyan viseli ezt a helyzetet.” – fogalmazott a PPKE tolmács-fordító szakos hallgatója.

A RefoRomban hetente egyszer, a WISZ-ben heti két alkalommal szerveznek bibliaórát az intézmények lelkészei, melyeknek a jelenlegi helyzetben még nagyobb erejük van. „Minden hétfőn és szerdán találkozunk a bibliaórákon, ahol együtt hajolunk oda Isten igéje felé és lélekben egy közösségben vagyunk” – mondta Lovász Márton, a debreceni szakkollégisták lelki vezetője. „Megtartó és megerősítő ereje van ezeknek az alkalmaknak, hiszen az négy fal közé korlátozva könnyen eluralkodhat az emberen a kétségbeesés, aggodalom, a magány.”

kép
Fotó: Dezső Attila

„Felemelő megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen Isten most is ott van az életünkben, és a felebarát ’sincs olyan távol’. Talán más formában, mint néhány héttel ezelőtt, de a közösség nem szakad meg. Ezt éljük meg az alkalmaink elején, mikor közösen adunk hálát, és a végén, mikor imaközösségben vagyunk egymással, ki csendes-, ki pedig hangos imádságban hordozza a másik terhét is” – számolt be a WISZ bibliaóráiról Márton.

A szakmai program megvalósításának fontos része a szakkollégiumokban zajló ingyenes nyelvoktatás – Budapesten Sebestyén Marianna tanárnő irányítja ezt, aki szerint zökkenőmentesen ment náluk az átállás. „A nyelvvizsgákra, illetve az emelt szintű érettségire történő felkészülés azóta digitálisan, videohíváson keresztül történik, és változatlanul tudunk hanganyagokat és nyelvtani vagy egyéb, vizsga-típusfeladatokat küldeni és házi feladatokat fogadni.”

kép
Fotó: Dezső Attila

De mi a helyzet az április 10-én közzétett rendelettel kapcsolatban, amely nyelvvizsga nélkül is lehetővé teszi a bent ragadt diplomák kézhezvételét? „Beszéltünk erről a munkatársakkal, és az a közös álláspontunk, hogy ütközőponttá avanzsálhat ez az átmeneti intézkedés. A veszélyhelyzet elmúltával a tervek szerint visszaáll a sikeres nyelvvizsga bemutatásának követelménye. Ettől függetlenül pedig maradunk Európai Uniós tagállam, hallgatóinknak pedig vannak távlati – külföldi tartózkodással/tanulással/munkával kapcsolatos – céljaik is, melyek esetében a nyelvtudás elengedhetetlen” – foglalta össze gondolatait Marianna.

Ahogy a fentiekből kitűnik, a két szakkollégium különböző módokon találta meg saját útjait az új helyzetben, a cél azonban nem változott: a hátrányos helyzetből érkező, többségében roma származású hallgatók segítése minden lehetséges módon. Egyrészt az evangélium is erre hív, másrészt pedig a munkaerőpiacra kikerülve, a posztkoronális világban még nagyobb szükség lesz jól képzettségükre, mint eddig bármikor.

Szöveg és nyitókép: Dezső Attila