A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium, valamint a Budapesti Református Cigány Szakkollégium is bemutatkozott a Protestáns szakkollégiumok és keresztény ifjúsági szervezetek konferenciáján a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Szakkollégiumában.
Szomorú, de mégis felemelő apropó adta meg a tapasztalatcsere alaphangját: Balla Péter, a KRE rektora, valamint Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere avatta fel Pógyor István BKSZ homlokzatán található emléktábláját. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület 1953 novemberében mártírhalált halt egykori titkárának leszármazottai, szakkollégiumi, illetve egyetemi hallgatók és munkatársak előtt Balla Péter úgy fogalmazott, hogy „Nekem is vannak felmenőim, akik hálával emlékeznek arra, hogy ilyen példák álltak előttük. Pógyor István és testvérei példák voltak hitben, magaviseletben, beszédben, igazságban.” Kocsis Máté hozzátette, hogy az épület szimbólum az egyház számára, Pógyor István pedig szimbólum az épület számára, kiemelve, hogy az intézmény a múltban a református értelmiség kinevelésének egyik sarokköve volt, és ez nem lesz másként a jövőben sem.
(A táblaavatásról készült teljes anyag a reformatus.hu-n olvasható el)
A megemlékezés pillanatait követően a résztvevők megismerhették a vendéglátó és meghívott keresztény szakkollégiumok, így a BKSZ, a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium, a Bocskai István Állam- és Jogtudományi Szakkollégium, a WISZ, illetve a RefoRom tehetséggondozási modelljeit is. Utóbbi képviseletében Káli-Horváth Kálmán elmondta, hogy a cigány szakkollégiumok létrejötte alapvetően társadalmi, nem pedig tudományos igényből fakad, éppen ezért nagyszerűen egészíti ki az intézményi palettát. „Ha kimondjuk, hogy Budapesti Református Cigány Szakkollégium, hivatalosan mindegyik igaz ránk, azonban mégsem” – fogalmazott az Országos Református Cigánymisszió festőművészként és költőként is ismert munkatársa.
„Budapestiek vagyunk, hiszen itt működünk, a hallgatóink többsége azonban vidékről származik. Az hogy református, szintén helytálló, hiszen egyházi fenntartású intézmény vagyunk, református lelkésszel, kapcsolatban állunk a helyi gyülekezettel, a hallgatók azonban vegyes felekezetűek. A cigány jelző is meghatározó módon igaz ránk, de nem homogén, mert roma és nem roma hallgatók is tagjai a RefoRomnak. Aztán megfelelünk minden kritériumnak, melyeknek egy szakkollégiumnak meg kell felelnie, de az én látásomban közelebb állunk egy skandináv típusú népfőiskolához.” Kálmán ezt követően felvillantott néhány pillanatot a szakkollégium életéből: szakmai hétvégék, alkotóműhely, hallgatói eredmények, társadalmi szolgálatok, melyre a Benda Kálmán Szakkollégium műhelyvezetői elismerően csettintettek.
Nem tettek másként a Wáli István Református Cigány Szakkollégium esetében sem: Mózes Áron igazgató felvázolta a debreceni intézmény vezető szerepét Észak- és Kelet-Magyarország leendő keresztény cigány értelmiségének képzésében. WISZ, a célodhoz wisz! – hangzik a szakkollégium jelmondata: „Nagyon nagy dilemma, hogy ki a tehetséges, és kit kell célba vinni” – fogalmazott Áron. „A mi számunkra különösen, hiszen olyanokra fókuszálunk, akik hátránnyal jöttek. Nem feltétlenül az öt tálentumosak a mi célcsoportunk, hanem a hárommal és eggyel rendelkezőek.”
„Nem azt akarjuk elérni, hogy a hallgatóink diplomát szerezzenek, mert attól nem lesznek boldogok az életben. Akkor lesznek azok, ha távlatosabb céljaik vannak. A keresztény ember nagy távlatokban gondolkozik, Isten országáig, és onnan bontja vissza mostanáig, hogy ma mit kell tennie. Ha diploma kell, ehhez nyelvvizsga szükséges. Ha sikeres vegyész, ügyvéd, lelkész akar lenni, akkor megnézi, minek kell nekifeszülnie. Cigány és nem cigány hátrányos helyzetű fiatalok ritkán rendelkeznek ezzel a tudatossággal, de az a dolgunk, hogy elültessük ennek az igényét” – tette hozzá az igazgató.
Áron fontosnak tartotta megemlíteni, hogy minden hallgatónak van mentortanára Debrecenben, a BSZK Társadalomtudományi műhelyének vezetője, Pozsonyi Károly pedig lenyűgözőnek és irigylésre méltónak nevezte az együttműködés kiterjedt rendszerét. „Nincs nagy titok, lelkes egyetemi oktatókat igyekeztünk ’levadászni’, akik elkötelezettek az ügy iránt. Körülbelül 40-45 fős, standard csapatunk van, akik közül majdnem harmincan aktívan dolgoznak együtt velünk” – válaszolta a WISZ-igazgatója.
„Elsőéves hallgatóinknak nagyjából két hónapjuk van arra, hogy ’megérkezzenek’ az egyetemre, és találjanak maguknak egy szimpatikus oktatót, akinek aztán kezdeményezheti a felkérését” – folytatta Káli-Horváth Kálmán. „Alapvetően erre építünk, viszont ha nem sikerül, akkor mi jelölünk ki számára valakit. „Fontos, hogy legyen valaki, aki motiválja a hallgatót az egyetemre való bejárásra – persze ez igazából nem is kérdés –, és hogy megszokják, milyen egyetemistának lenni.”
Horváth Géza, Irodalom- és kultúratudományi műhelyvezető a szakkollégumi felvételiről, Simonffy Zsuzsanna, Tanárképző műhelyvezető a szakkollégisták kötelező tanodalátogatásáról érdeklődött, mely témák további együttműködés alappilléreit jelenthetik majd a Benda Kálmán Szakkollégium és a református cigány szakkollégiumok között.
Dezső Attila
Fotók: Vargosz