Káposztásmegyer valóságos fogalom lett a cigánymisszióban: minden év áprilisában, a Nemzetközi Roma Naphoz kapcsolódóan az újpesti városrész Böröndös utcai templomában gyűlnek össze a Kárpát-medence református roma közösségei, hogy egy lélekkel szólítsák meg Istent, valamint imádkozzanak egymásért és az európai cigányságért. Idén a megbékélés került az alkalom fókuszába – melyre életünk minden területén szükség van.
Pál apostol azt üzente a korinthusiaknak, hogy Isten nem csak megbékéltette magát velünk Jézuson keresztül, de a világot is önmagával, sőt, általa mi is a béke követei lehetünk (2Kor 5,18-20). A kiengesztelődési szemináriumokon már több tucatnyian szívükbe véshették a megbékélés fontosságát, nem véletlen, hogy ez az Országos Református Cigánymisszió Zsinat altal elfogadott stratégiájának legfontosabb alappillére.
Április 6-án, szombaton több mint háromszázötven református cigány élhette át az összetartozás örömét – különösen annak tükrében, hogy öt évvel ezelőtt, az első imanap idején még lehetetlen vállalkozásnak tűnt megtölteni cigánymissziós alkalmon a Káposztásmegyeri Református Templomot.
Ahogyan az is, hogy a magyarországi cigányság egységesen tudja hallatni a hangját. Tóth Anita, a cigánymisszió országos referense elmesélte, hogy már egészen fiatalon nagy hatással volt rá, amikor először hallhatott roma anyanyelven előadott dalokat a szatmári fiatalokból álló Kalyi Jag (Fekete Tűz) együttestől, valamint 1990-től április 8-án ünnepelhetni lehetett a cigányság világnapját. „Isten kedvét látta ezekben a folyamatokban, és ma is felkészít embereket arra, hogy a cigányságért dolgozzanak” – mondta köszöntőjében, majd imára hívta a jelenlévőket a számtalan gyülekezet „keresztapjának” számító, jelenleg is kórházban fekvő Szabó Dani bácsiért.
A szemüveges Isten
„Az épület helyén 25 évvel ezelőtt még nyulak szaladgáltak” – idézte fel a kezdeteket a helyi gyülekezet gondnoka, Szakolczai József, ráerősítve arra a kegyelemre, amely elhívta Káposztásmegyerre az embereket, Neuwirth Tibor beosztott lelkész pedig a János apostol által látott megváltottak seregéhez hasonlította a karzaton is tömött sorokban ülő, vendégeket – akik büszkén viselték mellkasukon a Romani Design által készített, színpompás kokárdákat.
Imanapjaink állandó vendége, Bakay Péter evangélikus cigánymissziós referens az „Áldás, békesség!”-köszönés kapcsán örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a megbékélés a reformátusoknál központi szerepet játszik. Dani Eszter missziói irodavezető köszöntésként a 139. zsoltárból olvasott fel: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” – hallhattuk az üzenetet, ráhangolva minket a nap folytatására.
Az imanap elején bemutatkozott a Cigánymisszió Együtt Egymásért projektjének új vezetője, Kalla Lilla Eszter, aki mesélt a pályázatról, meghirdette jelentkezés lehetőségét, amelyhez a program pólóját viselő résztvevők ismertetők osztogatásával csatlakoztak. A folytatásban a projekt keretében szerveződött kiengesztelődési trénerek csoportja külön megbeszélést is tartott.
Közöttük volt Bandor Árpád is, aki a kezdetektől fogva részt vesz alkalmainkon, családjával együtt. Tett már bizonyságot, hallhattuk zenei szolgálatát, de most először magyarázta Isten igéjét az imanap vezérfonala alapján. „Fel tudjuk fogni egyáltalán, hogy mit jelent Isten békessége?” – jegyezte meg a lelkésznek tanuló fiú.
„Ő azért szeret minket, mert Jézus vére betakar minket. Sőt, azt is mondhatnánk Istenre, hogy szemüveges Isten, a szemüveg pedig nem más, mint maga Krisztus – rajta keresztül lát minket is, és törli el bűneinket” – fogalmazott nyitó áhítatában a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lakója.
Az egyszeri hívő pedig csak hálát tud adni ezért: az imanapon olaszliszkai, valamint bodaszőlői gyülekezeti tagokból álló csapat vezetett minket a dicsőítésben – utóbbiak itt adták elő először a kiengesztelődési tréningen írt dalukat, A megbékélés himnuszát. „Állj a résbe, legyél béke követe, Jézus minden fájdalmadat elvette…” – megkapó érzés, ahogyan háromszázötvenen együtt éneklik ezeket a sorokat.
Jézusban minden jó megadatott
Külön öröm volt számunkra, hogy Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke 2015 után ismét hirdette közöttünk Isten igéjét. A református egyház misszióért felelős püspöke a régi elhagyásáról és az új létrejöttéről tanította az imanap résztvevőit 2Kor 5,16-17 alapján.
„Régen test szerint ismertük és akartuk birtokolni Istent, és így viszonyultunk önmagunkhoz is” – fogalmazott, majd sokak számára ismerős helyzettel példázta gondolatait, mely szerint a közösségi média is test szerinti ismerettel van tele, a kommentek pedig mind ezt erősítik. „Ebben a régiben nem csak magunkat, hanem egymást is pusztítjuk, Jézusban azonban minden jó megadatott nekünk – hálát adok ezért az imanapért, hiszen ez is a régitől való megtisztulást segíti” – tette hozzá a püspök.
Imák az európai cigányságért
Az újjá formálódásban elengedhetetlenek az imádságok, melyek egyúttal minden áprilisi találkozásunk középpontjában vannak. A Presbiteriánus Világmisszió és az Amerikai Egyesült Államok Presbiteriánus Egyházának női képviselői által összeállított, romákért közbenjáró imasorozatot Békefy Lajos nyugalmazott börtönlelkész fordította le az évtized elején, mely évről évre egyszerre állít meg és gondolkodtat el minket a cigányság helyzetével kapcsolatban.
Ez idén sem volt másképp, viszont az idei imaközösség rendhagyóan kezdődött: az erdélyi, gábor cigány származású Miklós Éva lovári nyelven fohászkodott az Úrhoz, majd Lakatos Margit, Csuha Eszter, Balogh Gyuláné, Sztojka Szabina, Rácz Gyula, Lakatos Krisztián, Takács László és Tóth Ádám imádkozott magyarul az európai cigányságért. A résztvevők ezt követően 8-10 fős csoportokban oszthatták meg egymással imakéréseiket és vihették azokat Isten elé.
Ideje lenne szellőztetni
Az elcsendesedés mellett cigánymissziós alkalom nem lehet teljes bizonyságtételek nélkül: hálát adunk azért, hogy a Szentlélek mindig indít cigány testvéreket arra, hogy megosszák velünk életük nehézségeit és örömeit, hogy hogyan munkálkodott bennünk, vagy rajtuk keresztül az elmúlt években-évtizedekben.
Rupa Ferenc hosszú ideig tapasztalhatta meg a börtön nyomorúságát, ráadásul 23 hónapon keresztül egy magánzárka foglyaként. „A rabok között kézről-kézre járnak a Bibliák, ám sok esetben azért, hogy cigarettát csavarjanak maguknak a lapjaiból” – emlékezett vissza.
„Egy nap megláttam egy ilyen papírfecnit, amin a Miatyánk volt olvasható. Felkerestem a baracskai börtönlelkészt, Szénási Jonathan Sándort, és megváltozott az életem” – mondta, hozzátette: „Jézus folyamatosan kopogtat életünk ajtaján – néha ideje lenne szellőztetni!”
A kárpátaljai Horváth Béla a hosszú utazás miatt már péntek este eljött Budapestre, vacsora közben azonban ellopták a táskáját, telejegyzetelt Bibliájával együtt. „Hiszem, hogy az a személy rengeteg kincset fog találni benne!” – mondta meglepően mosolyogva.
Majd Jónás történetén keresztül arról beszélt, hogy életünkben igenis kellenek a viharok, melyek felráznak minket az álomvilágból: „Én is ott voltam abban a hajóban, de hálás vagyok Istennek azért, hogy így vezet engem!”
Imanapjainkon rendszeresen bizonyságot tesznek a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakói, most Burai Béla félszegen, bár annál megrendítőbben mesélt függővé válásáról, családja életének megnehezítéséről. „Az elmúlt 13 év során nem volt egyetlen tiszta pillanatom sem – most azon dolgozok, hogy visszaszerezzem az emberek bizalmát” – osztotta meg velünk élete jelenlegi legnagyobb kihívását.
„Nem voltam angyal” – kezdte bizonyságtételét a vajdácskai Sándor Barnabás. „Alkoholistává váltam, és egyszer csak arra eszméltem, hogy elittam minden bútort a házamból. A családom téglákra rakott ágybetéten aludt.”
Barnabás 2012-ben hallotta meg a Bodrogközben missziós munkát végző koreai protestánsok hívását, elkezdett házi bibliaórákra járni, majd a falu templomába is ellátogatott. 2015-ben feleségével együtt lekonfirmált, és már három éve a helyi református gyülekezet presbitereként szolgál.
Váltságáldozat egy pillanat alatt
A tanulságos és mindannyiunk elé példát állító történetek után Dani Eszter egy-egy testvért arra kért, hogy imádkozzon a bizonyságtevőkért. Ami ez után következett, nem csak a jelenlévőket, de a Cigánymisszió munkatársait is meglepte: a bodaszőlői fiatalok mikrofont ragadtak, és előbb szóban, majd egy dal eléneklésével, végül pedig kedves ajándékkal köszönte meg a csapat munkáját
Gregussné Buzás Irén tiszántúli cigánymissziós referens kibocsátó áhítatában kedves sztorival szemléltette Krisztus váltságáldozatát. „Nemrég szabálytalan helyre álltam az autómmal, megbüntettek, azonban észrevettem, hogy abban a pillanatban kifizette valaki helyettem” – lobogtatta a cédulát bizonyítékként a lelkésznő. „Jézus ugyanezt tette velünk is, ezért kötelességünk, hogy jót cselekedjünk másokkal.”
Örömteli tudni, hogy szabadok vagyunk erre. Végigtekintve az imanapon jelenlévők arcán, háromszázötven különböző sorsot és életet láttam, egy valami azonban közös volt bennük: mindannyian az Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal való megbékélés ajándékát kapták. Egy kincset, melyet tálcán nyújtott át nekünk az Úr Krisztusban. Vétek lenne, ha nem használnánk.
Dezső Attila
Fotók: Vargosz
Még több kép elérhető galériánkban ide kattintva!