A munkácsi cigánytelepről, vagy ahogyan ők nevezik, „a munkácsi cigánytáborból” jöttek az idén hetedik alkalommal megrendezett Csillagpont Ifjúsági Találkozóra fellépni. A cigánytelepen kb. hétezer roma lakik, melynek van egy 400-500 fős gyülekezete is, ahol dicsőítő dalokat énekelnek Istenről. Az Amaro Del, vagy magyarra lefordítva „a mi Istenünk” zenekar több min ttizenöt évvel ezelőtt kezdte el hirdetni az igét a cigánytelepen. Azt mondják, azóta nagyon sok romának megváltozott az élete. Jankovszki Ruszlán, a zenekar énekese koncertjük előtt pár órával válaszolt a Református Cigánymisszió kérdéseire. Interjúnk.
Hogy kezdődött a zenei karrieretek?
Elkezdtünk járni gyülekezetbe. Majd elmentünk más cigány településekre is, hirdettük az Isten igéjét, bizonyságot tettünk. Az évek alatt ez lassan beért, és eljutottunk odáig, hogy zenekart alapítunk, és az igét dalok formájában hirdetjük. Felvettük a dalainkat lemezekre, és fellépésekre, gyülekezetekbe járunk, hirdetjük az Isten igéjét ebben a formában.
Azt olvastam rólatok, hogy saját magatok írjátok a dalszövegeiteket. Tényleg így van?
Részben magunk, igen. Van nagyon sok saját dalunk, amiket mi írtunk. De vannak olyan dalok is, amelyeket más cigány gyülekezetektől átvettünk, és feldolgoztunk.
Mitől függ, hogy a dalaitokban melyik nyelvet használjátok?
Ez a közönségtől függ. Ha olyan helyre megyünk, ahol többen is beszélnek cigányul, akkor több cigány nyelvű dalt énekelünk. Ha orosz vagy ukrán közösségbe megyünk, akkor énekelünk nekik ukránul. De ha kell, angolul is énekelünk, mert van néhány angol nyelvű dalunk is.
Kiket szólítanak meg az Amaro Del dalai?
Lefordítom neked, az Amaro Del magyarul azt jelenti, „a mi Istenünk”. Tehát már a nevünk is azt mutatja, hogy mi Istenről, Istennek a dolgairól, Isten igéjéről és a saját életünkről énekelünk. A dalainkban elmondjuk, hogy Isten mit tett velünk, hogyan lettünk jobb emberek. Mi Istent akarjuk dicsőíteni a dalainkban, és ebbe megpróbáljuk a saját stílusunkat is belevinni. Egy picit romásan és dzsesszesebben is szoktunk játszani. Bár ezt nem mindig engedhetjük meg magunknak, mert nem mindegyik közönség szereti a tüzesebb dalokat, olyankor lenyugszunk.
A Csillagpont egy ifjúsági találkozó. Itt rengeteg fiatal van. Itt azért fel fogjátok pezsdíteni a hangulatot? Játszotok majd „tüzesebb” zenéket is?
Igen, persze. Ha olyan lesz a hangulat, akkor mindenképp megmutatjuk a fiataloknak ezt a stílust is.
Miért tartottátok fontosnak, hogy újra eljöjjetek a Csillagpontra? Úgy tudom, ti már felléptetek a két évvel ezelőtti Csillagponton is.
Igen voltunk már egyszer, most újra visszahívtak minket. A múltkori nagyon tetszett nekünk, és ezért arra gondoltunk, hogy eljövünk ismét. Egyébként vannak itt kárpátaljai fiatalok is, akik a református gyülekezetekből érkeztek. Miattuk is úgy gondoltuk, hogy érdemes eljönnünk.
Két éve Mezőtúron zenéltetek a Csillagponton. Hozatatok valami újat Tatára?
Van egy pár új dalunk, meg új feldolgozások, ezek is dicsőítő dalok. Vannak nemzetközi dalaink is most már pergősebb, romásabb darabok is. Ezeket megmutatjuk majd itt is.
Van változás a zenekarban az ezelőtti csillagpontos fellépéshez képest?
Lecseréltük a dobosunkat. Basszusgitárosunk még mindig nincs. A szintetizátorosunk játssza a basszus részt is.
Okoz ez nektek gondot a fellépéseken?
Nem. Nem lehet észrevenni a basszusgitáros hiányát, hála Istennek. A szintetizátorosunk nagyon jól kezeli a billentyűket.
Gyerekkorotok óta zenéltek?
Nem születtünk hangszerrel a kezünkben, viszont nagyon szeretjük a zenét. Nem vagyunk tanult zenészek, kottát se tudunk olvasni, mi hallás alapján zenélünk. A dobosunk viszont az egész életét úgy élte le, hogy zenélt.
A felmenőitek között van zenész?
Nekem a nagyapám zenélt. Cimbalmon és klarinéton játszott.
Akkor a véretekben van a zene ezek szerint.
Nem tudom, de biztos van valami genetika a dologban. A romáknál majdnem mindenkinek van érzéke a zenéhez. Ez talán egy Istentől kapott talentum lehet…
Sokat olvashatunk a magyar sajtóban is a kárpátaljai helyzetről és a munkácsi lövöldőzésről. Titeket ez hogyan érintett?
Pont a városunkban történt ez, nem messze tőlünk. Egy helyi önkéntes fegyveres alakulat és a helyi maffia csapott össze a rendőrséggel. Lövöldözések voltak, autókat robbantottak fel, néhány ember az életét is veszítette a konfliktusban. Még mindig zajlik ez a harc, bár csitulni látszik már. A hatóságok igyekeznek mihamarabb rendezni a konfliktust.
Szerda reggel áhítatot fogtok tartani. Van különbség egy koncertfellépés és az áhítat között?
Koncertet sem azért csinálunk, hogy csak koncert legyen. Az a célunk, hogy az emberek megismerjék az Istent és a koncertek alatt is erre próbálunk figyelni. A fellépések alatt mindig elhangzik az Isten igéje és bizonyságtételeket mondunk el a dalaink között. Néha felolvasunk a Bibliából is, vagy elmeséljük a saját történeteinket.
Miért tartjátok fontosnak elmondani a többieknek a saját történeteiteket?
Ez az, ami motivál bennünket: az ige hirdetődjön, Isten és az ő országa dicsőülhessen, és növekedhessen rajtunk keresztül, máskülönben ezt nem csinálnánk.
Ti hogy használjátok roma vagy cigány?
Nem számít. Ha valaki csak úgy lecigányoz, durván és gyűlölettel mondja, akkor természetesen nem tetszik. Nálunk, Ukrajnában ebből nincs probléma, mindig is cigánynak mondták.
Hogyan születnek meg a dalaitok?
Különböző módon. Gyakran összeülünk, közösen találunk ki valami újat, vagy előfordul az is, hogy van valakinek egy előre megírt melódiája arra keresünk egy témát, írunk hozzá dalszöveget, hogy az illeszkedjen a zenéhez. Van olyan, hogy bibliai igét zenésítünk meg, és ehhez írunk még hozzá szöveget.
Mit üzentek a csillagpontos fiataloknak?
Először is szeretném őket megkérni, hogy imádkozzanak Ukrajnáért. Másodsorban pedig üzenem nekik, hogy közel van az Úr. A mai rohanó világban nehéz észrevenni Őt a fiataloknak, mert sok dolog eltereli a figyelmüket. Azt üzenem nekik, ne hagyják elterelni a figyelmüket a lényegről, Jézusról.
Írta: Balogh Krisztina
Fotók: Dimény András