Első alkalommal találkoztak az MRE-HEKS iskolaprogramjában résztvevő intézmények vezetői és mentorai a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalában 2019. január 10-11-én. A kétnapos műhelyfoglalkozás legfőbb célja az volt, hogy a pilot iskolák megismerjék egymást, és megosszák intézményi kultúrájuk jó gyakorlatait a többi intézménnyel. Bár mindannyian használják az Inklúziós index módszertani útmutatót a programban annak kezdete óta, a második napon mindannyian egy elmélyült műhelymunkán vehettek részt a kiadvánnyal dolgozva.
2017 őszén indult útjára az MRE és HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) befogadó oktatást célzó programja. Előkészítő lépésként az ország református általános iskoláinak 89%-a részt vett abban a kérdőíves kutatásban, amely a roma és hátrányos helyzetű tanulók helyzetére, és az iskolákban felmerülő igényekre próbált rávilágítani. Ahogyan az a tavaly májusi, tematikus konferencián kiderült a felmérés alapján, a legtöbb helyen komoly igény van egy inklúziót célzó programra, csak szakember, módszertan, vagy egyértelmű állásfoglalás hiányában ez nem, vagy csak kis mértékben tudott eddig megvalósulni.
A visszajelzést adó intézmények közül hat (A Pécsi Református Kollégium Drávafoki és Nagyharsányi Általános Iskolája, a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskola, a magyarcsanádi Református Általános Iskola, a szanki Gy. Szabó Béla Református Általános Iskola és a Szendrői Református Általános Iskola) vállalkozott arra, hogy 2018 szeptemberétől pilot iskolaként vesz részt a projektben: a helyben végzett, egymástól eltérő inklúziós intézményfejlesztési munkát kétheti alkalommal mentorok segítik, amely a tanév végén egy akciótervet elkészítésével zárul.
Velkey Laura HEKS-projektmenedzser természetesen napi kapcsolatban áll az intézmények vezetőivel és mentoraikkal, a közös eszmecserére és tapasztalatmegosztásra azonban eddig még nem volt lehetőség. „Az inklúziós program másik célkitűzése ebben a tanévben az egyéni intézményfejlesztések mellett, hogy hálózat épüljön ki a résztvevő iskolák között, hogy egymástól is tanulhassanak” – mondta. Ezt segítendő, az első délutánon az iskolák vezetői és munkatársai kiállítóvá és kiállítást látogatóvá váltak: az interaktív szekció lehetővé tette, hogy minden (a műhelyfoglalkozáson csak öt iskola képviseltette magát) intézmény bemutatkozhasson, de a kihívások mellett sem mentek el szó nélkül.
A Baranya megye délnyugati részén található Drávafokon az iskola oktatási-nevelői munkájának sajátosságai közé tartozik többek között a Csikesz-, illetve a Tüskés Tibor-ösztöndíj, az úgynevezett „Legyél te is milliomos” értékelő rendszer, a Tankert, valamint számtalan tematikus nap megszervezése a tanév során.
Nagyharsányban kiemelt hangsúlyt fektetnek a drámapedagógiára, melynek keretében szín-játszó-ház néven tehetséggondozó műhelyt szerveznek, a konfliktuskezelés pedig tanórai környezetben is megjelenik. Az iskolai szakkörök lehetőséget biztosítanak a történelem játékos tanulására, a sportra – a nagyharsányi diákok rendszeresen képviseltetik magukat regionális és országos versenyeken –, a művészetet pedig népi játékok felelevenítése és a folyamatosan működő énekkar képviseli.
A szakkörök szintén fontos elemei a Szankon (Bács-Kiskun megye) folyó oktatásnak: itt 12 különböző tehetséggondozó foglalkozásba kapcsolódhatnak be a diákok. Az intézményben rendszeresek a település lakóit is bevonó közösségi programok (farsang, ballagás, gyereknap), de a diákönkormányzat is aktív: elsős és ötödikes avatót, Mikulás-bulit, Állatok-világnapját és hulladékgyűjtést szerveznek. A tanulók tanulmányi eredményeik mellett a sportban is jeleskednek: részvételükkel Szank lett Magyarország legsportosabb települése. Szendrőn (Borsod-Abaúj Zemplén megye) a tanórai munka részét képezi a gyógytestnevelés és a néptánc, a szakkörökön pedig számtalan terület közül választhatnak a diákok, idegen nyelvektől kezdve úszáson keresztül a kézműves szakkörig.
„Egyetlen egy dolgot akarok: hogy jobban szeressem a gyerekeket” – fogalmazott szívmelengetően a magyarcsanádi Református Általános Iskola és Óvoda hitoktatója, amely az egyetlen olyan alapfokú intézmény hazánkban, ahol két nemzetiségi nyelvet is oktatnak (román és szerb), tanórai keretben, ezzel is hozzájárulva a kisebbségi oktatás céljainak megvalósításához. Az iskola színes programpalettával rendelkezik (pl. egészségnap, vers- és mesemondó versenyek, Madarak és Fák napja), de a művészeti oktatás, különösen a tánc is nagy szerepet játszik mindennapjaiban.
Az első nap záró szakaszában az iskolák közösen meghatározták, hogy milyen témákat szeretnének a következő alkalmakon feldolgozni, mindezt külső szakember bevonása nélkül, egymástól tanulva, a közös erőforrásokat mozgósítva.
Az iskolák ebben a tanévben kezdték el használni az Inklúziós indexet, a foglalkozás második napján pedig Csefkó Mónika, a kiadvány fordítója, a békéscsabai Gál Ferenc Főiskola egyik oktatója segítségével a résztvevők részletesebben is megismerkedhettek annak egyes elemeivel.
Mónika kollégáival együtt kizárólagos jogot kapott az index magyar nyelvre történő átültetésére: a projekt 2014-ben ért el céljához, szoros kapcsolatban a szerző Tony Booth-szal, a Cambridge-i Egyetem professzorával. Booth olyannyira rajta tartja a szemét az index magyarországi „utóéletén”, hogy videoüzenetben köszöntötte a műhelynap résztvevőit. Angliában egyébként jelenleg is zajlik az iskola előtti inklúzió lehetőségeit górcső alá vevő, úgynevezett „kisindex” előkészítése – mely várhatóan külföldön először magyar nyelven fog megjelenni.
Az iskolák egyébként komoly fába vágták a fejszéjüket: a foglalkozások alatt fontos volt tudatosítani mindenkiben, hogy az inklúzió végtelen folyamat, hiszen egyik problémából jön a másik, és nincs olyan, hogy kicsit inkluzív egy adott intézmény – vagy az, vagy nem. Jó példa erre korábbról egy olyan budapesti iskola, amely ugyan már egy éve használta az Indexet, mégsem kezdett semmit az egyik osztályba bekerülő kínai kisfiú egyéni igényeivel.
Az olyan esetek előtt is gyakran széttárják a karjukat az oktatók, mint amely egy helyen előfordult: „Tanárnő, de én cigány vagyok!” – próbált kibúvót keresni egy srác a Tízparancsolat megtanulása alól. A projekt célja többek között az, hogy olyan iskolai kultúrát teremtsen, ahol a tanulók nem tudnak azzal takarózni, hogy ők milyenek, vagy milyennek látják őket. „Egyébként azzal, hogy mi magunk megnevezzük a befogadni kívánt csoportokat, máris címkézzük őket” - mondta Csepregi András gyógypedagógus, pszichológus, aki az iskolai részvétel akadályairól tartott előadást a résztvevőknek.
A közös csoportmunka során megfogalmazódott, hogy ideje lenne megszabadulni az esélyegyenlőség-kifejezésétől, sokkal inkább az esélyek kiegyenlítésére kell törekedni. Az inklúzió ugyanis az oktatási folyamatban résztvevő valamennyi személynek valódi hozzáférést biztosít, és kiegyensúlyozza a különbségeket, az egy bizonyos szint megugrására sarkalló integráció helyett.
A hat iskolában a következő hónapok során derül ki, hogy hol milyen akciótervre van szükség – vezetőik és munkatársaik ez idő alatt még két alkalommal találkoznak egymással hasonló minőségben. A cél az intenzív munka és az index használata mellett az, hogy az iskolák – Tony Booth szavaival élve – „smink nélküli szelfit” készítsenek magukról a folyamat végén, azaz a valóságról állítsanak fel egy előremutató helyzetképet. A program a következő tanévben természetesen folytatódik, sőt, várhatóan kiszélesedik majd, a HEKS ugyanis további intézmények bevonását tervezi.
Dezső Attila