Amíg az antiszemitizmus mértéke választási időszakokban nő, addig a romákkal szembeni előítéletek állandóak hazánkban – hangzott el a Political Capital és az ELTE PPK közös, „Romaellenesség és antiszemitizmus Magyarországon: Mit tudunk róla? Mit tehetünk ellene?”-címet viselő konferenciáján.
Akár tudomást veszünk róla, akár nem, az előítéletek hol láthatóan, hol láthatatlanul, de ott bújkálnak a társadalomban: például egy közösségben mondhatja magáról valaki, hogy neki bizony semmi baja a romákkal vagy a zsidókkal, ha később rasszista vicceket mesél barátainak. Szintén erre utal, hogy bár hála Istennek nincsenek etnikai jellegű incidensek az országban, a közösségi, s néha az intézményesített médiában is meg-meg jelennek a kisebbségek ellen hangoló üzenetek.
A rasszizmus indíttatásai és az élet különböző területein tapasztalható megjelenése hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat világszerte, ebből pedig a magyarországi tudományos műhelyek sem maradtak ki. Persze az egyetemi és intézeti keretek között végzett munkák az egyszeri olvasók számára néha nem többek statisztikai halmazok sokaságánál, éppen ezért fontos az eredmények minél közérthetőbbé tétele.
Erre szolgált az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán tartott konferencia is: a PPK kutatói, Kende Anna és Hadarics Márton pedig kellemetlen adatsorral adták meg az esemény alaphangját: az elmúlt években végzett kutatásaikból kiderült, hogy a zsidókkal, romákkal és muszlimokkal szembeni előítéletek sokkal nagyobb mértéket öltenek Magyarországon, mint az európai uniós átlag. A zsidó- és romaellenesség azonban egy ponton kettéválik: amíg az előbbi nem szakad el a politikai diskurzusoktól, addig a cigányokkal szemben megfogalmazott sztereotípiák sokkal inkább személyes szinten jelennek meg. Az előadók rámutattak: az alacsonyabb iskolázottság magasabb fokú előítéletességhez vezet, s noha ezek az eredmények nem újkeletűek, viszont ismét alátámasztották a honi viszonyokat.
A kutatásra való nemzetközi kitekintés megerősítette az abban megfogalmazottakat, sőt, Csepeli György, az ELTE TÁTK professzor emeritusa hozzátette, már a hetvenes években végzett felmérések is hasonló eredményeket hoztak. A konferencia szlovák, illetve román résztvevői elmondták, hogy hazájukban szintén komoly mértéket ölt a romaellenesség, amely gyakran a fősodrú médiában is teret kap. Csepeli szerint Magyarországon a cigányokkal szembeni előítéletek másképpen jelennek meg például a romungrók által lakott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, vagy éppen a beások esetében az Ormánságban, és úgy hiszi, hogy a gyökereknél kellene elvágni a problémákat, már az óvodában történő felelős oktatással.
Ez azonban nem könnyű: a Political Capital elemzője, Wessenauer Veszna a magyarországi előítélet-csökkentő projektek tapasztalatairól számolt be, melyek számtalan kihívással szembesülnek intézményi, illetve társadalmi/politikai szinten. A rövidtávú programok hosszútávú társadalmi haszna ugyanis megkérdőjelezhető, a projektalapú működés hátránya pedig a fenntarthatóság és a folyamatosság hiánya. Szintén a projektek hatékonyságát nehezítik az állami intézményrendszer zártsága és a párbeszéd, valamint a politikai akarat hiánya, illetve a társadalmi szerkezet sajátosságai.
Wessenauer ennek kiküszöbölésére több ajánlást is tett prezentációja során: pozitív és befogadó nemzeti identitásra van szükség, elő kell segíteni az együttélés optimális feltételeit, olyan módszereket kell kidolgozni és alkalmazni, melyek az intervenciók hatásának mérésére szolgálnak, a médiában pedig vissza kell szorítani a gyűlölet- és félelemkeltő tartalmakat. Fontos még, hogy felszámolják az államilag működtetett intézmények keretein belüli szegregációt, pl. az oktatás terén, a civil szervezeteknek pedig lehetőséget kell biztosítani az állami szereplőkkel történő szakmai párbeszédre.
Bernát Anikó, a TÁRKI elemzője az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelentette, hogy amíg a zsidókkal szembeni előítéletek négyévente, a választások évében kiugró tendenciát mutat, addig a cigányellenesség stabil Magyarországon. Ezen még az olyan események sem változtattak, mint a 2006-os, őszi olaszliszkai lincselés, és a cigánybűnözés terminusának elterjedése a sajtóban. Hogy miért? A számoknak már nem volt hová nőniük, amely az elmúlt években is meglátszott a menekültellenesség statisztikáiban.
Kóczé Angéla, a Közép-európai Egyetemi Romani Studies Programjának munkatársa hozzátette, kevés, ha csak az attitűdön sikerül változtatni, strukturális szinten is átalakulásra van szükség. Az ELTE PPK szociálpszichológusaként dolgozó Kovács Anikó úgy véli, a magyarországi helyzetet az oktatási rendszerünk sem segíti – Bernát mindezt azzal támasztotta alá, hogy bár egy kutatásuk szerint nagy egyetértés mutatkozott meg abban, hogy minden cigány gyereknek joga van a integrált oktatásban való részvételhez, a valóságban mégsem ez a helyzet. Éppen ezért fontos, hogy helyi problémákra reagáljunk, a gyerekeket, a szülőket, környezetüket egyaránt bevonva a programokba.
A konferencia utolsó kerekasztal-beszélgetésén az előítélet-csökkentés szükségéről esett szó: a Zachor Alapítvány képviseletében jelenlévő Vida Nárcisz szerint nem létezik előítélet-mentes gondolkodás, ezért arról érdemes gondolkodnunk, hogy hogyan működnek a sztereotípiáink. Egyrészt tudatosítani kell magunkban, hogy a média szándékosan épít rájuk, ezért fontos a kritikai gondolkodásmód elsajátítása.
Dés Júlia, a Haver alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta, hogy szervezetük az UCCU – Roma Informális Oktatási Alapítvánnyal együttműködve iskolákat látogat, annak érdekében, hogy a diákokkal és tanáraikkal egyáltalán megismertessék a roma és a zsidó közösségeket, hiszen az előítéletek sokszor „látatlanban” alakulnak ki velük kapcsolatban.
Az Ide Tartozunk Egyesület képviseletében megszólaló Setét Jenő nem először fogalmazta meg azt a nem romák felé, hogy „Annyit muzsikáltunk már nektek, hogy szeretnetek kellene bennünket”, hozzátéve, hogy a Magyarországon jelenlévő tevékeny rasszizmus elveszi a teljes értékű létezés reményét. Jenő szintén azt mondta, hogy azok tájékoztatása a legfontosabb, akik nem találkoznak cigányokkal, hiszen a médiában megjelenő tartalmak dekódolása már kontextus nélkül is megy – utalva egy közelmúltbeli, gyöngyösi tömegverekedésről szóló hírhez kapcsolódó kommentekre.
A roma jogvédő aktivista szerint ehhez a többségi társadalom segítéségére van szükség, a tehetségkutatókon kívül a politikai diskurzusokba is be kell vonni a cigányokat, egyúttal a közintézményekben is nagyobb képviselet kell biztosítani számukra. „A magyar társadalom viszont egyáltalán nem motivált” – válaszolta erre Béres Tibor (Autonómia Alapítvány), aki abbéli félelmének adott hangot, hogy országszintű szemléletváltás elképzelhetetlen hazánkban.
És hogy mit tanulhatnak a nem romák a romáktól?
„Nem a cigányságtól, hanem az egyénektől lehet” – zárta gondolatait Setét Jenő.
Az esemény apropóját adó teljes tanulmány ide kattintva érhető el.
Dezső Attila
Fotó: ELTE PPK