Összeállításunkban bemutatjuk Prikryl Edinát, a 2019-es Csillagpont koordinátorát. Az ifjúsági iroda új munkatársa elmondja nekünk, milyen út vezetett számára a református egyház felé.
1. „Nem kell félnem a hívő élettől” – Prikryl Edina nem keresztyén családban nőtt föl, ezért pontosan tudja, milyen felnőtt fejjel találkozni Istennel.
Edinát a családi hagyományok miatt katolikusnak keresztelték, de később nem kapott vallásos nevelést és egyházi intézményekben sem tanult. „17 évesen lettem egy olyan közösség tagja, ahol többen voltak hívők, akkor még nagyon meglepett, hogy evés előtt imádkoztak – emlékszik vissza a koordinátor. – Többször hívtak istentiszteletre, de nem mertem elmenni, hálás voltam, hogy ezt barátságosan fogadták és nem erőltettek semmit.” Ez az első kapocs csupán évekkel később vált Edina számára saját tapasztalattá, életének egy nehezebb időszakában, mikor megszakadt egy fontos baráti kapcsolata. „Ekkor egy kislányra vigyáztam, ez sokat segített. Egyszer a játszótéren voltunk és arra bíztattam, hogy ugorjon le a mászókáról, nem kell félnie, elkapom. Hirtelen úgy éreztem, mintha Isten ugyanezt mondaná nekem: bátran a tenyerébe ugorhatok, Ő megtart, nem kell félnem a hívő élettől. És nem féltem többé” – foglalja össze.
2. „Ez nemcsak kikapcsolódás, hanem a részem” – a koordinátornak nem új terület az önkéntesség, évek óta tevékenykedik az Országos Református Cigánymisszióban.
Edina számára a Cigánymisszió volt az első szervezet, melyen keresztül kapcsolódhatott az egyházhoz és az önkéntességhez, úgy érzi, valójában ez hozta közelebb a református közösséghez. „Korábban nem is tudtam, milyen az egyház, a missziós tevékenységnek köszönhetően azonban sok sztereotípia bomlott le bennem” – vallja. A jelen idő pedig szükséges: a koordinátorsággal Edina nem hagyta maga mögött cigánymissziós szolgálatát, jelenleg is segít a szervezetnek. „Számomra ez nemcsak kikapcsolódás, hanem a részem is. Ebben az évben szeretnénk elkezdeni egy workshopot a népek közötti kiengesztelődés témakörében, erre felkészülve júniusban például egy moldovai képzésen jártam” – meséli, majd azt is hozzáteszi, mindenképp szeretne részese maradni a cigány és nem cigány emberek között végzett szolgálatnak: „Hálás vagyok, hogy itt észrevesznek bennem olyan dolgokat is, amiket magamtól nem látnék meg.”
Farkas Zsuzsanna
Fotó: Vargosz