Szintet lépni az oktatásban

A BeeTheBest egy olyan webalkalmazás, amely a hagyományos iskolai értékelést gondolja újra játékosítva: a diákok az anyaggal haladva pontokat szereznek, szinteket lépnek és jelvényeket kapnak, mint egy videojátékban. A rendszer már általános iskoláktól az egyetemekig alkalmazható, a fejlesztők idén református roma tanodákkal is felveszik a kapcsolatot. A BeeTheBest-csapat „belsős tanár”-tagjával, tesztelőjével és alkalmazójával, Székely Dániellel beszélgettünk.

Az oktatás játékosítására világszerte sok próbálkozás van, sőt a gamification az élet minden területén egy felkapott hívószó. A BeeTheBest, mennyire illeszkedik ebbe a trendbe?

Játékosításra valóban számtalan példa van világszerte az oktatásban is, a legtöbb rendszer esetében azonban szorosan vett szabályrendszerhez kell alkalmazkodni a tanárnak és a diákoknak.

„A BeeTheBest abban egyedülálló, hogy meghagyja a pedagógus szabadságát, az értékelést és a motivációt azonban úgy reformálja meg, hogy megszünteti az iskolai stresszt és a gyerekek számára egy pozitív versengést teremt.” - mondja Székely Dániel

A mi rendszerünkben a diák az osztályzatok helyett pontokat szerez a teljesítménye alapján, ezeken keresztül pedig egyre magasabb szintekre jut el, akár egy számítógépes játékban. Ha pedig nem teljesít, nem kap pontot.

De hogyan alkalmazható ez hagyományos iskolákban, ahol egytől ötig kell osztályozni?

A legjobb az egészben, hogy minden egyes szint (azaz 3-4 hetes blokk) végén ezek a pontok érdemjegyekre válthatóak, tehát a BeeTheBest nem igényel intézményes átállást, egy-egy tanár is beviheti egy hagyományos iskolába, sőt jelenleg ez a jellemző.

Hogyan született meg maga a koncepció?

A rendszert Prievara Tibor angoltanár, a Tanárblog és a 21. századi tanár című könyv szerzője fejlesztette ki. A kiindulópont a Microsoft által támogatott Innovative Teaching and Learning Research egyik kutatása volt, amely azt vizsgálta, melyek lesznek a legértékesebb tulajdonságok a jövő munkaerőpiacán: ezek az együttműködés, a valós problémákra helyezett fókusz, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) ismerete és az önszabályozás. Elkezdett tehát azon gondolkozni, hogyan tudná ezeket hatékonyabban fejleszteni az iskola. Ennek a (a Tanárblogon és a fenti könyvben bővebben kifejtett) folyamatnak lett a végeredménye a BeeTheBest alapját képező játékosított tanulmányi értékelési rendszer, amelyben nem jó és rossz jegyek jelzik a tanuló teljesítményét, hanem pontok, jelvények és háttérképek. Mindezek persze az év közben jeggyé válnak, de a diákok maguk választhatnak, milyen módon szeretnék megszerezni a jegyekhez szükséges pontokat: írhatnak házi feladatot, beadandó dolgozatot, témazárót, tarthatnak kiselőadást, vagy végezhetnek egyéb kreatív feladatot, ez már a tanáron és magukon a diákokon múlik. Tibor ezt a rendszert már évek óta használta, amikor először találkoztunk vele és úgy döntöttünk, hogy erre a koncepcióra szívesen fejlesztenénk egy látványos webalkalmazást.

Hogyan kerültetek kapcsolatba Prievara Tiborral?

Nagyjából két éve olvastam egy vele készült HVG-interjút, ami annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy személyesen is megkerestem. Ekkortájt már egy ideje beszéltünk arról a baráti körünkben – akikkel a pasaréti református ifiből ismerjük egymást -, hogy szeretnénk elindítani egy oktatáshoz köthető fejlesztést, és folyamatosan figyeltük az ötleteket. Tibor ötlete pedig kínálta magát egy látványos továbbfejlesztésre, ráadásul egy kipróbált, évek óta működő rendszerről volt szó. Erre az alapra dolgoztunk ki egyéves munkával, egy látványos, élvezetes felhasználói felületet, és egy nyitott, bárki számára ingyenesen elérhető rendszert.

Mennyire kívánja meg a tanártól, hogy feladja az eddigi módszereit és új alapokra helyezze a munkáját? Mennyire kíván „reformer”-típusú pedagógust a BeeTheBest?

Ez egy nagyon rugalmas rendszer, a koncepció lényege, hogy sokkal több önállóságot – és ezzel felelősséget – kapnak a diákok. Magának a tanmenetnek, vagy akár az órák menetének egyáltalán nem kell változnia, sőt még a számonkérési formáknak sem feltétlenül. A fő különbség inkább az, hogy diákok maguk dönthetik el azt, hogy miként szerzik meg az adott szinten az 5-öshöz szükséges pontszámot. Magyarul nem a tanár mondja meg, hogy mit kell csinálni, hanem a diákok választják meg azt, hogyan fogják elsajátítani az érintett tananyagrészt és azt is, hogy hogyan adnak számot a tudásukról. Ezért inkább azt mondanám, hogy szemléletváltásra van szükség a tanár részéről, hiszen a 21. században valóban egyre kevésbé lesz a tanár a tudás forrása, ugyanakkor egyre nagyobb szükség van a már a fentebb említett készségek elsajátítására. A tanár pedig – véleményem szerint – így hatékonyabban tudja támogatni a tanulási folyamatot is, miközben a diákok megtanulnak egyre nagyobb felelősséget vállalni. Tehát a válaszom az, hogy igen, kell, hogy legyen igény bennünk az újításra, de az, hogy ki milyen mértékű szabadságot ad a diákoknak, saját elhatározás kérdése. A BeeTheBest pedig szabad keretet ad ehhez.

Példa: így néz ki egy rangsor a rendszerben:

A diáknak nem kell rettegnie a váratlan feleléstől vagy röpdolgozattól, mert beleszólása lesz abban, hogy milyen formában ad számot a tudásáról. A beleszólás mértéke viszont akkora, amekkorát a tanártól kap. Ha egy pedagógus ragaszkodik a témazáró dolgozathoz, teheti kötelezővé is akár, bár például én még ehhez sem ragaszkodom.

Ha jól értem a rendszer technológia nélkül is működik. Miért volt szükség egy webalkalmazásra?

Ez valóban így van, akár offline is működhet Tibor rendszere. A BeeTheBest azért nagyszerű, mert a diákok egy innovatív felületen, a Rangsor oldalon követhetik nyomon azt, hogy hol tartanak, milyen tevékenységekre mennyi pontot kaptak. Itt mindenkinek van egy hatszögletű „méhsejtje”, amivel egyre feljebb kerül, minél több pontot szerez és még a háttérkép is egyre „menőbb” lesz. Az osztály pedig egy méhkaptár-szerű csoportban jeleníti meg. Az is jó, hogy mindehhez a tanárnak egy nagyon egyszerű adminisztrációs felületet biztosítottunk, amely megkönnyíti a pontok regisztrálását.

Hogyan motiválja a diákokat a rendszer?

A rendszer versenyszerű motivációt is ad: versenyeznek a diákok, hogy ki tud több pontot szerezni, ez pedig teljesítésre sarkallja őket, miközben nincs stressz, hogy kihívnak-e felelni vagy lesz-e röpdolgozat. Eközben értékelés továbbra is van, és ha valaki nem teljesít semmit, ugyanúgy megbukik. Egyébként mindenki leginkább saját magával versenyzik.

Van tehát versenyhelyzet, de nincs stressz, nincs megbélyegzett tanuló:

Egy gyengébb diák is lehet színötös, ha teljesítményt rak bele. Ugyanígy, aki tanulás nélkül is színötös, vagy mondjuk a nyarat Angliában töltötte, és angolórákon könnyedén elvan, ez a rendszer arra ösztönzi, hogy magához képest tovább fejlődjön, a rendszer őt is motiválja, hogy teljesítsen még többet, miközben egy gyengébbnek elkönyvelt tanulót is motivál, hiszen ha energiát rak bele, akkor előre juthat.

Én korábban történelemórákon alkalmaztam, most pedig közgazdaságtan- tanárként használom a rendszert. Nálam lehet pontot szerezni kiselőadással, dolgozatírással, házi feladatok beadásával, de adtam olyan választható feladatot is, mint például karikatúrarajzolás egy-egy történelmi téma kapcsán. Ennek a megrajzolásához azonban rengeteg dolognak utána kellett járni, ezt a diákok meg is tették, csak éppen nem unalmas kötelességként, hanem motiváltan, hogy a végén létrehozzanak valamit belőle, amit a többieknek is bemutathattak. De volt olyan diákom is, aki imádott olvasni, ő azzal szerzett rengeteg pontot, hogy a téli szünetben nyolc könyvet elolvasott, és a végén többet tudott a Hitlerről, mint én.

A BeeTheBest-tel éppen azért hagyunk ekkora mozgásteret a tanároknak, mert tudjuk, hogy osztályonként mások az igények és a lehetőségek. Így bármilyen tevékenységet adhatnak, és saját maguk alakíthatják ki a pontozási rendszert. Hosszú távon az is célunk, hogy a felhasználókból létrejöjjön egy erős közösség, akik megosztják egymással a tapasztalataikat, ötleteiket. Ezeket az esettanulmányokat már el is kezdtük publikálni a blogunkon. Idén nyáron, a tanév végén pedig volt egy személyes találkozó is, ahol rengeteg tapasztalatot és ötletet osztottunk meg egymással.

Milyen visszajelzéseket kaptatok? Kik a „tipikus felhasználók”?

Azt látjuk, hogy nagyon széles körben használják az általános iskolától az egyetemig.

Több mint hatszáz egyéni felhasználónk van, a visszajelzések így főleg arról szóltak, hogy többféle témára lenne igény a különböző szintek illusztrációjában, illetve bőven akad még feladat az alkalmazás jobbá tételét illetően is. Az általános iskolások nyilván a meseszerűbb megjelenítést igénylik, a nagyobbaktól pedig olyan ötletek jöttek, mint például egy rock zenész témája, aki a felsőbb szinteken eljut oda, hogy színpadra álljon, de felvetődött egy mag képe is, aki a szintek előrehaladásával egy terebélyes fává növekszik. Tehát elsősorban a felhasználói élményt szeretnénk tovább fejleszteni.

Jelenleg korlátozott kapacitásaink vannak erre, hiszen a csapatban mindannyian a főállásunk mellett foglalkozunk a BeeTheBesttel, önkéntes alapon. Ez jelenleg a karbantartást teszi lehetővé, esetleg kisebb fejlesztéseket. Komolyabb fejlesztésekhez szükségünk lenne egy nagyobb befektetésre vagy szponzorra.

Egy befektető megjelenésével előfordulhatna, hogy hosszú távon fizetőssé váljon a rendszer?

Magyarországon semmiképpen. Ha egy nagyobb anyagi forráshoz jutnánk, akkor is maximum a nyugati piacokon adnánk pénzért, itthon pedig ingyenes maradna, hiszen az elsődleges szándékunk a segítés. Éppen ezért született meg az ötlet, hogy a református tanodákat is megkeressük.

Hol tart most ez a folyamat?

Még az elején, egyelőre feltérképezzük, mi is történik egy tanodában, és hogyan illeszkedhet a BeeTheBest ebbe, van-e egyáltalán igény rá. Pillanatnyilag úgy tűnik – épp e rendszer rugalmassága miatt – hogy kiválóan, hiszen a tanodában különböző osztályban tanuló gyerekek vannak jelen, mi pedig pont az egyéni tanulási útvonalak kialakítására kínálunk lehetőséget. A legnagyobb hozadék talán az lehet, hogy az el nem kötelezett, csak be-betévedő diákokat is motiválni tudná a rendszeres részvételre. Utólag pedig mindenki vissza tudja nézni a saját haladását – hiszen az alkalmazásban erre is van lehetőség – és láthatja, hogy nem csak eltöltötte az időt, hanem pontosan vissza tudja követni, mennyit fejlődött.

Molnár Illés