Isten által szeretett és kiválasztott nép vagyunk

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Karcsáról származó Bandor Árpád már fiatalon hitre jutott, próbáit pedig bizonyságként igyekszik felmutatni a cigány emberek előtt: Isten útja nem széles és könnyen járható, de egyedül őnála lelhetünk megnyugvást.

− Megtérésed idején milyen jövőképekkel találkoztál keresztény és nem keresztény cigányok között?

14 éves koromban ismertem meg Jézust, és sokféle ember vett körül akkoriban, számtalan véleménnyel. A leggyakrabban mégis azt láttam, hogy aki nincs megtérve, annak nincs igazán reménysége. Az életben Isten folyamatosan próbák elé állít minket, a belé vetett reménységgel pedig minden problémán át tudunk lendülni. A két élethelyzet között óriási a különbség. Volt egy időszak, amikor családon belül több közeli szerettünket is elveszítettük. Nagyon szomorú voltam, mégis bíztam benne, hogy Isten nem hiába enged meg ilyeneket – a saját erőmből erre biztosan nem lettem volna képes.

Te másképpen élted meg ezt a reménységet, mint a körülötted lévők?

Erre régen kevésbé figyeltem, de ma úgy vélem, nem így történt. A Biblia úgy fogalmaz, hogy a hitnek mértéke van, és például az én életemben is előfordultak olyan időszakok, amikor nem tudtam hinni. Sőt, manapság is azt érzem néha, hogy az erősnek vélt hitem meginog, és nem tudok úgy bízni Isten gondviselésében, mint azelőtt. Nemrégiben a sógorom súlyos betegséggel kórházba került – ő az, akitől a legtöbbet tanultam a hitről az évek során. Amikor megtudtam, mi történt, hihetetlenül félni kezdtem, és közben azt mondtam magamnak: Miért nem tudok Istenre tekinteni, hiszen az ő kezében vagyunk?! Másnap édesanyám mondta, hogy javult az állapota, nekem pedig könnybe lábadt a szemem, hogy miért nem hittem el ezt korábban. Pontosan ez az, amit a cigány és a nem cigány embereknek egyaránt meg kell tanulniuk, amikor hitre jutnak: Isten kegyelmes, és soha nem hagyja cserben az övéit.

− Mit mondanál a cigányoknak, mivel változna meg az életük, ha elkezdenének hinni Jézusban?

A vele való találkozás olyan űrt tölt be, amelyet semmi más nem tud. Igen, erről sokan beszélnek, de úgy gondolom, ezt nem lehet elégszer tudatosítani az emberekben. Én sem találtam meg az igazi lelki békémet a megtérésem előtt. Azt nem tudom megmondani, kinek mit jelent az istenismeret az életében, hiszen különbözőek vagyunk. Az viszont biztos, hogy Istennél mindenki nyugalmat talál.

− Hogyan látod keresztényként a cigányság jövőjét?

Magunk mögött kell hagynunk a sztereotípiákat és a negatív véleményeket. Egyet viszont nem árt megjegyeznünk: Jézus a megvetettekért jött el a földre. Isten által szeretett és kiválasztott nép vagyunk, megtértként így kell magunkra tekinteni. Sőt, ezzel a társadalom egészében is sokat tehetünk az emberek sorsának megjobbításáért és a békéért.

Dezső Attila
Fotó: Vargosz

Az interjú megjelent a protestáns felekezetek időszakos cigánymissziós kiadványában, a Tükör 5. évfolyamának 6. számában. A lap ide kattintva érhető el.