Hálózat az emberhalászathoz

Több mint kétszáz fő gyűlt össze a világ huszonnyolc országából a 2. Nemzetközi Cigánymissziós Konferencián Békésen 2016 szeptember 21. és 24. között. A rendezvény fő célja a nemzetközi hálózat erősítése volt, az előadásokon és a szemináriumokon pedig a résztvevők olyan témákban is elmélyíthették tudásukat, mint a tanítványképzés, a növekedés stratégiája, az egység és a roma és keresztény identitás.

A konferencia története 2014-re nyúlik vissza, az akkor még amerikai és kínai szervezésben magvalósult „Roma for the Nations”, azaz „Romák a nemzetekért” című első nemzetközi cigánymissziós konferenciához. A résztvevőkben már akkor megfogalmazódott az igény a folytatásra, így felállítottak egy hattagú bizottságot, melynek bolgár, finn, horvát, magyar, román és szerb tagjai vállalták, hogy két év múlva, azaz idén megszervezik a folytatást. Ez volt a jelenleg is épülőben lévő Roma Networks magja. Magyar részről Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának vezetője vett részt a munkában, a helyszínt is az ő békési központjuk és a helyi Baptista Imaház biztosította.

A négynapos konferenciára 28 országból több mint kétszázan jöttek el. A tanácskozás célja a további nemzetközi hálózatépítés, az egyes tapasztalatok, nehézségek és sikerek megosztása, a különböző felekezetek, helyi gyülekezetek, missziós szervezetek, mozgalmak összekapcsolása és képzése, megerősítése volt. Megismerni a világszerte jelen lévő roma gyülekezeti közösségek hasonlóságait, különbségeit, ajándékait és gyengeségeit, megvizsgálni miben tudunk egymás segítségére lenni, mit tudunk tanulni egymástól.

A szerda esti köszöntőn Nina Vujic (a hattagú bizottság horvát tagja) köszöntötte a résztvevőket és elmesélte az eddig vezető utat, majd Izsó Gábor békési polgármester köszöntötte a résztvevőket, hálát adva a helyi pünkösdi cigánymisszióval közösen folytatott gyümölcsöző munkáért. Majd dicsőítésben és imaközösségben voltunk együtt Miki Kamberovic, a szerbiai Romski Centar Oaza (Oázis Roma Központ) Gyülekezet pásztorának vezetésével.

Csütörtök reggel Durkó Albert osztotta meg látását A növekedés stratégiája címmel. Beszédében abból indult ki, hogy a világot a folyamatos növekedés kényszere uralja, miközben a világ forrásai végesek. Jelenleg az ökoszisztéma erőforrásainak 150%-át használjuk, ami hosszútávon nem vezethet máshova, mint a források kimerüléséhez. Ha ez így megy tovább kifogyunk az ivóvízből, az élelemből, az energiahordozókból. „Aki azt hiszi, hogy véges világban létezik végtelen növekedés, az vagy megbolondult, vagy közgazdász.” – idézte Serge Latouche, francia közgazdászprofesszor szállóigévé lett mondatát. A világ ezzel a hozzáállással Molok istenének, a Krónikák könyvében megjelenő bálványnak áldoz, akinek oltárán a pogányok a gyerekeiket, azaz a jövőjüket áldozták föl. Mi is így teszünk, amikor a jövő erőforrásait feláldozzuk.

A boldogság kulcsa nem a növekedés, hanem a közösség.” – szögezte le a pásztor. Közösségben lenni annyi, mint egymásért élni: ha közösségben élek az Úrral, én érte élek, ő pedig értem. Ha közösségben élek a társaimmal, a családommal, a gyülekezettel, akkor egymásért élünk. A közösség betölti a szükségeinket, ebből pedig olyan növekedés származik, ami nemhogy feléli, de megteremti a jövőt. „A világban minden véges, Istenben minden végtelen.” Isten Országának mások a szabályai, mint a világnak. Aki nagy akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Máté 20:26) Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, de aki odaadja Jézusért és az evangéliumért, megnyeri azt. (Máté 10,39) Ez emberi logikával paradoxonnak tűnik, mert ez Isten logikája. Ha elengedek mindent, Isten betölti a szükségeimet.

Bukott emberi természetünk része, hogy félünk a változástól, a hitben való kilépéstől, ahogy Mózest sem akarta követni a nép Egyiptomból. Ehhez rá kell döbbennie az embernek, hogy amiben van, az nemcsak rossz, de nem is fenntartható. Hogy az én eszközeim elégtelenek. „Azzal a mentalitással, amivel gödörbe kerültünk, nem tudunk kilépni belőle.” – hangsúlyozta Durkó Albert, majd hozzáfűzte, a továbblépéshez meg kell változnunk az elménk megújulásával. (Római levél 12,2) Ha ez megtörténik, többé nem mást hibáztatunk. Nem segélyre várunk, nem panaszkodunk, hanem elkezdjük használni, amink van.

Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik az is, amije van.” (Máté 13,12.)

Isten Országában pedig munka vár, amihez munkások kellenek. Amit Istennek adunk, azt Ő megáldja, amihez ragaszkodunk, azt elveszítjük. „Ha úgy éred, nem szeretnek, szeress, ha úgy érzed, nem értenek meg, érts meg másokat. Ha úgy érzed, nyomorogsz, segíts a még nyomorultabbakon.” – fogalmazta meg a növekedés kulcsát, majd az alapok megfogalmazása után bemutatta saját szolgálatát is.

Az MPE Cigánymisszió 1996-ban indult, kezdetben három gyülekezettel. Ebből húsz év alatt 120 gyülekezet lett, amely 6000 tagot és ezer munkatársat számlál. A munkatársak szociális munkát, oktatói és kutatói tevékenységet végeznek. Ezeken a szervezeteken keresztül mintegy húszezer embert ér el a szolgálat. A Misszió látása jelentős növekedésre készíti őket föl: „a cigányság nem csak Magyarország, hanem egész Európa kulcsszereplője lesz úgy a gazdaságban, mint a társadalmi folyamatokban és a kultúrában: Így lesznek az utolsókból elsők” – zárta előadását.

Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár mintha csak ezt a gondolatmenetet folytatta volna: előadásában kifejtette: a cigányság ügye nem csak magyar, hanem összeurópai ügy. Európa legnagyobb kisebbségéről beszélünk, amely kontinens-szerte 11-12 millió romát jelent. Magyarországon ebből – becslésektől függően – 300-800 ezer fő él. A magyar kormány ezért 2010-ben kidolgozta társadalmi felzárkóztatási stratégiáját, amely már nem kisebbségi vagy szociális, hanem nemzeti ügyként kezeli a romák helyzetét. Azt is kezdeményezte, hogy minden uniós államnak kötelező legyen roma keretstratégiát kidolgoznia, ami 2011-ben meg is történt. A magyar program lényegi eleme a gyerekszegénység elleni küzdelem, erőfeszítések az oktatásból való lemorzsolódás ellen (Biztos Kezdet-házak és tanodai hálózat révén, szakkollégiumok, valamint ösztöndíjprogramok révén), az önellátás segítése, szociális földmunkaprogram és a roma nők felé irányuló különleges figyelem révén. A Nő az esély-program keretében többségében roma nőket képeztek ki dajkának, gyermek- és ifjúsági felügyelőnek, valamint szociális gondozónak, ezzel nem csak szakmát adtak a kezükbe, de olyan területekre vonták be őket, ahol idősek és gyerekek között végzett felelős munkájukkal felülírhatták a többségi társadalom előítéleteit.

Eddy Leo, a jakartai Abba-Love gyülekezet vezető pásztora arról beszélt, hogy bár Indonéziában él a legnagyobb muszlim népesség, a tendenciák mégis csökkenést mutatnak. Olyan mértékű ugyanis a megtérések száma, hogy statisztikák szerint hosszú távon az iszlám elveszítené a többségét.  Mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt öten évben 1500 templomot robbantottak fel, és számtalan keresztényt öltek meg. A növekedés „titka” Leo szerint az egyetemes papság elvének komolyan vétele. A papi szerep nem csak a lelkészé. A lelkész felkészíti a hívőket a tanítvánnyá válásra, a papi funkciók betöltésére, amire Krisztusban „Melkisédek rendje szerint” el vagyunk hívva.

Péntek reggel Miki Kamberovic a roma identitás és a krisztusi identitás viszonyáról tanított. Emlékeztetett rá, hogy a „cigány” megnevezés a bizánci görög atsigani-ból jön, ami annyit jelent: „nem érinteni”, és arra utal, hogy a romák zárt közösségben élnek. Kamberovic szerint ugyanezt a jelzőt korábban a szintén a világtól elkülönülten élő korai keresztényekre is használták.

Beszélt arról, is, hogy a cigányság indiai eredetét 1760-ban fedezte föl egy hollandiai egyetemen tanuló magyar, akinek az ott tanuló indiai egyetemisták nyelve ismerős volt, hiszen a magyar cigányoktól szinte ugyanezeket a szavakat hallotta. (Az előadásban nem hangzott el, de az említett diák Wáli István volt, a dunaalmási református lelkész fia, a tudományos cigánykutatások elindítója, aki már az összehasonlító nyelvtudomány megszületése előtt jó érzékkel tapintott rá a nyelvrokonságra.) A cigányság hányatott sorsát azonban a Krisztusban nyert új identitás gyógyítani képes: a romák legendás spirituális érzékenysége, amelyek emlékét a jóslással és boszorkánysággal kapcsolatos sztereotípiák is őrzik, Isten felé is érzékenyebbé teheti őket, Krisztusban pedig meggyógyul.

Jackie Boyd, a brit Light and Life Gypsy Church (Világosság és Élet Cigány Gyülekezet) pásztora a szolgálatban jelentkező problémákról beszélt Uzzá története alapján. Magyarázata szerint Uzzá azért halt meg, mert a vezető nem a megfelelő pozícióba helyezte a Láda szállításakor. A problémák gyökere persze mélyebben van: a Szövetség Ládáját nem lett volna szabad ökrös szekéren szállítani, csak korifeusok és léviták vihették volna. A szolgálatunk sem akkor lesz eredményes, ha a legmodernebb menedzsment-technikákkal vezetjük, hanem  ha az Ige szerint.

Az utolsó reggelen Tino Varjola, a finn Lahti Pünkösdi Egyház pásztora hirdetett igét az egységről, a 133. zsoltár és Jézus főpapi imája, azaz a János 17 alapján. Saját indiai missziós tapasztalatiról is beszélt: az egység a holisztikus misszióban születik meg, amikor a misszionárius nem csak igét hirdet, hanem közösségben is van azokkal, akik felé szolgál. Ha kiépül a bizalom, a kapcsolat, akkor az igehirdetés is mélyebbre hat, mert figyelemmel hallgatják.

Az előadások szünetében workshopokon tanulmányoztunk egy-egy témát kis csoportban: az érdeklődők kiscsoportos szemináriumokon tudhattak meg többet a muszlimok felé való szolgálatról, a tanítványságról, a holisztikus misszióról vagy a közösségi média használatáról a szolgálatban.

A konferencia ezúttal sem marad folytatás nélkül: a hatfős bizottság egy választással ötvenfőssé duzzadt – ez az ötven fő a jövőben is tartja a kapcsolatot, a tervek szerint ehhez létrehoz majd egy közös platformot és adatbázist, amelyből egymást segíteni és tájékoztatni tudják. A kapcsolattartók kidolgozzák a hosszútávú közös munka kereteit, jövő márciusban pedig egy találkozón személyesen is beszámolnak majd egymásnak az egyes országokban zajló munkáról.

A szervezési munka izgalmai után jó volt látni a megvalósulás gyümölcseit. Már az első napokon látszott, hogy ez egy egyedülálló esemény lesz, talán soha nem volt még olyan rendezvény, ahová ennyi országból, ennyiféle gyülekezetből jöttek volna el olyan romák és romák között szolgáló testvérek, akiknek a szíve Isten Országáért dobog.” – értékelte a konferenciát a záró szombati napon Patkás Rita, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió Társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója, a konferencia egyik fő szervezője. „Azt hiszem nem attól volt különleges ez a konferencia, mert annyira komoly szakértők, vagy olyan hatalmas közösségek képviselői jelentek itt meg, hanem attól az egységtől, amit itt, eltérő kulturális és felekezeti hátterünkkel is fel tudunk mutatni. Ezt az egységet pedig az adja, hogy mindannyian egy ügyért vagyunk itt, ez pedig Isten Országának ügye.

Mindannyian az Ő munkatársai vagyunk a cigányság érdekében. 

Nem a saját nagyságunkat hirdetjük, hanem Krisztus gyógyító, helyreállító munkáját, amelyet az egyik legelveszettebb nép, a cigányság körében is végez.” Az itt eltöltött napok nyilván csak a kezdetét jelentik a további munkának, amelyben a most felépült hidakat használatba vesszük. Azt gondolom, nem csak egy konferencián vagyunk túl, hanem egy látást meghirdettünk, amit további építkezésre motivál minket. „Mindannyian azért jöttünk el, hogy otthon minél szélesebb körben fel tudjuk mutatni ezt a látást, meg tudjuk osztani egymással a sikereinket és a szükségeinket, épülni tudjunk egymás tapasztalataiból.

Az egység kiábrázolása a konferenciát záró úrvacsora volt: a számtalan országból, felekezetből, egyházi kultúrából érkezők így megélték, hogy Krisztus testében az egység nem a külsőségeken és nem is kulturális hétterünkön múlik.

Molnár Illés