„Gyertek be!” - Teológushallgatók élményei a tiszántúli cigánymissziókban

A Károli Gáspár Református Egyetem negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatóinak egy csoportja október végén betekintést nyerhetett a Tiszántúli Egyházkerület négy településén folyó cigánymissziós munkába, valamint a Magiszter Alapítvány Tiszavasváriban található iskolájának életébe - a tanulmányutat a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen meghallgatott előadás színesítette.

Az idei cigánymissziós tanulmányút első lépéseit a hajdú-bihar megyei Bagaméron tettük meg, s mint megtudtuk, a település nem is igazán a fagylaltjáról híres. Annál nevezetesebb viszont egy református lelkészházaspár, Victor László és Victorné Szabolcsik Veronika küldetéstudata a cigány közösség felé. Egy rövid településismertetés, valamint szociológiai és gyakorlati teológiai kérdések és válaszok után megkezdődhetett kirándulásunk lényegi része is. Ebben egy élő hitű cigány férfi, Rézműves Elemér volt segítségünkre, ő mutatta az utat a családokhoz, akik olyan szeretettel fogadtak minket, teológusokat, ami átmelegített minket a hűvös, október esti időben.

A nap zárásaként fáradt lépteink egy házi bibliaórára vezettek, ahol az igei szolgálatot Victor László vezette. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkivel együtt nagy lelkesedéssel énekeltünk, és gondolkodtunk Jákób történetén – a kíváncsiság mindannyiunkban közös pontnak számított. A búcsú szavait a gyerekek nevetésétől már alig lehetett hallani, hiszen ők még javában bújócskáztak a sötétben, viszont ekkor már ideje volt a pihenésnek a hosszú nap után.

Szerdán délelőtt a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Romológiai Tanszékének oktatójával, Szabóné dr. Kármán Judittal találkozhattunk. Előadásában nagyvonalakban ismertette a cigányság történeti- és kulturális hátterét, melyben világossá vált a hallgatóság számára, hogy esetükben rendkívül nagy és mély kultúrával rendelkező népcsoportról beszélhetünk. Végül pedig a cigányok közötti szolgálat nehézségeiről és az azokat minden tekintetben felülmúló áldásokról számolt be, az elhangzottak utunk folytatására nézve előadása lelkesítőek és tanulságosak voltak.

Ezt követően Konyárra indultunk, ahol – a második nap programjának gazdagsága miatt – mindössze másfél órát töltöttünk. Ez idő alatt betekintést nyerhettünk egy olyan gyülekezet szolgálóinak életébe, ahol a cigánymisszió még csak gyerekcipőben jár. A helyi lelkész mellett egy Esztárból érkezett cigány testvérünk bizonyságtételét és igei szolgálatát hallgattuk meg. Ez a különleges beszámoló előttünk is világossá tette, hogy milyen nagy ajándék az, ha Isten választ ad egy lelkész imájára, melyben olyan munkatársakért fohászkodik, akik a cigány kisebbség elérésében nyújthatnak segítséget. Az igei alkalom után rövid szeretetvendégségen vettünk részt, a gyülekezet templomának pár perces bemutatása után pedig elindultunk következő célállomásunk, Pocsaj felé.

Itt Simon Antal és családja látta vendégül a csapatot. A roskadásig terített asztal mellett hallgattuk a férfi történetét, aki nemcsak otthonában fogadott minket, de bepillantást engedett életébe is. Ő és Lovász Márton, a helyi lelkész meséltek arról, hogy hogyan szolgálnak a cigányság között, milyen örömeik és nehézségeik vannak, és arról, hogy milyen megtartó erőt jelent számukra az, hogy együtt imádkoznak erőért, bölcsességért, áldásért, a misszió jövőjéért.

Ezt követően Esztárra vezetett az utunk – ebben a kis faluban már évek óta működik cigánymisszió, melybe Gregussné Buzás Irén, a Tiszántúli Református Egyházkerület cigánymissziós referensének vezetésével nyerhettünk bepillantást. Éppen egy bibliaórára érkeztünk meg, az alkalom felütéseként pedig egyik társunk tett bizonyságot arról, hogy míg mielőtt megismerte Istent, gyűlölte a cigányokat, de Jézus szeretete ezt is átformálta benne. A cigány testvéreket mélyen megérintette a bizonyságtétel, és egyikük hálaadó imádsága tette teljessé ezt az egymáshoz odalépést.

A bibliatanulmányozás – melyet a csoportunkat vezető Nyeső Ágnes tartott – kiscsoportokban történt, ahol lehetőségünk volt keveredni és együtt beszélgetni cigány testvéreinkkel, valamint egyre jobban megismerni Isten igéjét – az alkalom igei része imaközösséggel zárult. Ezt követően szó szerint is megízlelhettük szeretetüket a vacsorában, utána pedig örömmel csatlakoztunk a spontán kialakult táncesthez. Itt egyik cigány testvérünk gitározott, egy másikuk pedig elővette a harmonikáját, és Istent dicsőítő örömzenéléssel, körtánccal zártuk az együttlétünket. Azt hiszem, egész csapatunk nevében mondhatom, hogy remek élmény volt betekintést nyerni az esztári cigánymisszió működésébe.

Harmadik napunk délelőttjén, utolsó program gyanánt a Magiszter Alapítvány Tiszavasváriban működő iskolájába látogattunk el. Őszintén szólva, ekkorra már eléggé el voltunk fáradva, így tökéletesen alakult, hogy pont az egyik legfeltöltőbb programmal zárhattuk ezt az utat. Mind az igazgató asszony, mind a tanárok, de főként a gyerekek hatalmas szeretettel fogadtak minket, és még ha nem is mondtak volna semmit, már a jelenlétükkel rengeteget tanítottak nekünk arról, mit is jelent embernek lenni, legyünk akárhány évesek, akármilyen szegények és akármilyen származásúak. Végezetül pedig álljon itt a látogatás egyik legszebb momentuma: amikor egy tanítónéni megkérdezte a gyerekeket, hogy hogyan köszöntjük cigányul a vendégeket, a válasz magyar nyelvre lefordítva így hangzott: „Gyertek be!”

Köszönjük a gyülekezeteknek, a családoknak, hogy ekkora szeretettel fogadtak minket. Életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Hálaadással gondolunk vissza a találkozásokra és gyönyörködünk Isten tetteiben!

Bálint Anna, Kerékgyártó Klaudia, Kisturi Eszter, Kovács Gergő, Ratkovics Petra, Takács Klaudia