Felzárkózásbarát szakkollégiumok

Együtt a hitben jövőt építünk! - állította a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat Országos Tanévnyitó Konferenciájának mottója. A háromnapos esemény 2017. szeptember 15-17-én zajlott Miskolc-Tapolcán.

 A tavalyi debreceni megnyitó után idén a miskolci szakkollégium látta vendégül a hálózat tagjait: a görög- és római katolikus, evangélikus és református szakkollégiumok diákjait és munkatársait. Idén először vendégként a pécsi, kaposvári és egri világi roma szakkollégiumok is részt vettek a háromnapos rendezvénysorozaton.

A konferencia mottójából: „Együtt a hitben jövőt építünk” kiindulva a hit mint közös nevező fontosságát hangsúlyozta Dr. Orosz Atanáz görögkatolikus püspök. Hozzá csatlakozott a szakkollégium igazgatója, Makkai László is, aki ezt úgy fogalmazta meg: olyanok vagyunk, mint a bicikligumi: nem csak a külső, a belső is fontos. A rövid felvezetők után a diákok csapatokra osztva az ismerkedést és a helyismeretet szolgáló éménypedagógiai csapatjátékban vettek részt Sándor-Lenkei Aida irányításával.

Érkezéskor minden hallgató által kapott egy úgynevezett csotkit: ez a keleti kereszténységben használatos imafüzér a csuklón is viselhető: ezúttal a színe volt a lényeg, ez határozta ugyanis meg, ki melyik csoportba kerül.

Egy-egy csapatban teljesen vegyesen rendeződtek el a hallgatók, a csapaton belül pedig a győzelemhez erős együttműködés kellett a többfordulós játékban: csapatkapitányt választani, csapatindulót megoldani, majd különböző ügyességi feladatokat együttműködve megoldani, dalt írni vagy képet festeni közösen. Mindeközben pedig észrevétlenül „megtört a jég”: este már a legtermészetesebb volt, hogy nem csak szakkollégiumon belül beszélgettek, barátkoztak a hallgatók. Ebben még az este ráadása: Radics Gigi koncertje is segített.

A szombat már az előadások napja volt. Elsőként Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős helyettes államtitkár ismertette a Nemzeti Tehetség Programot, amely a szakkollégiumok egyik fontos forrása. Az NTP az 1%-okból folyik be. Novák hangsúlyozta, hogy a szakkollégium az egyetemmel közös munkát folytat, közös célért. Ahogy az egyetemen, úgy a szakkollégiumokban is együtt élnek cigányok és nem cigányok. „Akik részt tudnak venni a programban, üzenjék a társadalom felé, hogy ha akarunk, bármivé válhatunk. Ha pedig közösen akarunk tenni valamit a társadalom felemeléséért, az lehetséges. Ezt üzeni a KRSZH.”

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára a „családbarát” kifejezés mintájára a „felzárkózásbarát” - jelzőt is bevezette beszédében, majd a jezsuita filozófust, Teilhard du Chardint idézte, aki egy írásában arról elmélkedett, hogy az ember a szél, a gravitáció, a víz energiái után talán majd felfedezi magának a szeretet energiáit is. 2011-ben ez a szeretet volt az az erőforrás, amely leültette egy asztalhoz az egyházak és az állam képviselőit. „A szeretet energia, és mint ilyen, átadható.” – zárta beszédét Langerné, arra bátorítva a hallgatókat, éljenek ezzel az erőforrással.

Mára több mint 80 végzett hallgatóval bír a KRSZH alumni-hálózata. Közöttük 90% fölött van az elhelyezkedettek száma. Közülük hattal beszélgetett a helyettes államtitkár arról, kinél hogyan zajlott a felsőoktatásból a munkába vezető út. A beszélgetőtársak között volt szociológus, tanító és gyógytornász is. Sokan közülük az első diploma után újabb irányba indultak el, például az agrármérnöki végzettség megszerzése után programozni tanult. Volt, aki pontosan a tanult szakmályában helyezkedett el, volt, aki máshol. Volt, akinek a nyelvvizsga hiányzott még a diplomához, mások megkapták a diplomájukat és tovább mennek a mesterképzés felé. Mindannyian bátorítást jelenthettek azoknak, akiknek még csak most indul az egyetem és a szakkollégiumi élet.

Többször felmerült a „visszamenni” morális kérdése. Mert különösen a többségi társadalom felől érkező elvárásként hangzik el, hogy aki kiemelkedik egy hátrányosabb helyzetből, az úgymond „köteles” „visszamenni” a diploma után az adott közegbe és ott segíteni.

Több hozzászóló szerint is problematikus ez az elvárás. Egyfelől nem minden szakma nyújt erre lehetőséget: egy óvónő vagy egy orvos könnyebben megteheti, mint mondjuk egy kutató, vagy elektromérnök, aki nehezen kapna munkát egy-egy kistelepülésen. Másfelől a többségi társadalom tagjai közül hányan dolgoznak ott, ahol születtek? És milyen alapon várjuk el ezt a kisebbségtől?

Váradi Zsuzsanna gyógytornászként egy svájci program keretében kipróbálta, milyen konkrétan oda visszamenni dolgozni, ahol felnőtt, és tapasztalata szerint sokkal nehezebb volt elérni, hogy komolyan vegyék. Többször kiemelt téma volt a nyelvvizsga kérdése, hiszen a diplomának lényeges feltétele ez, a szakkollégiumoknak pedig fontos szolgáltatása a szakkollégisták által igénybe vehető nyelvóra.

Az alumni beszélgetését Járóka Lívia lelkesítő beszéde követte. A fideszes európai parlamenti képviselő szerint a 2011-ben, a magyar uniós elnökség alatt több mint tíz évvel ezelőtt megszületett romastratégiából sok megvalósult, lassan ennek a meghaladása lenne időszerű. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a fiatal roma értelmiség hallassa a hangját.

„Mi a roma álláspont Paks2-ről? A migrációról, a munkahelyteremtésről, a zöldenergiáról? Szükség van arra, hogy a cigány fiatalok tájékozódjanak és véleményt alkossanak, képviseljék a saját érdekeiket.” – hangsúlyozta a Járóka, majd hozzáfűzte: ő képviselőként annyit tud tenni, hogy meghallgatja őket, és nyitott a javaslataikra.

Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter expozéjában felelevenítette a kezdeteket: 2011-ben öt egyház képviselője aláírt egy szándéknyilatkozatot. „Magyarország rizikót vállalt azzal, hogy a 2011-es EU-elnökség fő témájává tették a romastratégiát. Ez sem az európai, sem a hazai porondon nem volt népszerűséghajhász téma, ahogy ma sem az.” De ha megnézzük a számokat, azt látjuk, hogy az első év ötvenhét szakkollégistával indult, ma pedig összesen több mint háromszázan tagjai valamelyik tagintézménynek, közben kétszáz diplomás lépett ki a rendszerből. Talán a hálózat is közreműködött abban, hogy az elmúlt három évben megduplázódott a roma egyetemisták száma.

Mindez nem feltétlenül pénz, vagy politikai akarat kérdése. Inkább azon múlik, hogy van-e ember, aki vállalja. És az egyházakban volt ember, akik tudták, hogy itt nem egy vagy négy évre, hanem hosszú távú elköteleződésre van szükség. Az egyházi projekteknek ráadásul megvan az a sajátossága, hogy nem a konfrontációra, hanem az együttműködésre épülnek. A romák így nem áldozatként, hanem önmagukkért felelősséget vállaló emberekként jelennek meg. A beszéd után a miniszter a diákok kérdéseire is válaszolt, majd mindannyian részt vettünk a görögkatolikus szakkollégium felújított épületének megáldásán, amelyet Orosz Atanáz püspök és Kocsis Fülöp érsek, metropolita celebráltak. Az este a Lashe Shave együttes táncházba torkolló koncertjével zárult.

Az Úr napja rendhagyó istentisztelettel indult: a máriapócsi cigány zarándoklat online közvetítésébe néztünk bele. Ez a szent esemény különösen fontos a katolikus roma közösségeknek, hiszen itt cigány nyelveken és magyarul is zajlik a liturgia.

A közvetítés után Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szólalt föl, a tőle megszokott módon az Igéből kiindulva. Ezúttal József szavait idézte, aki így szólt, mikor fölfedte magát testvérei előtt: „Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” Az államititkár öt tényezőt emelt ki a történetből: a felkészültséget, a közösséget, az identitást és a hitet. József mindegyiknek birtokában volt és a szakkollégiumok is segítenek ezek elsajátításában.

A háromnapos konferencia végén Orosz Atanáz püspök megáldotta az elsőéves szakkollégistákat, majd Laborczi Géza evangélikus lelkész, a KRSZH elnöke és Makkai László, a vendéglátó Miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium igazgatója is elköszönt a többszáz megjelent hallgatótól és a munkatársaktól.

Molnár Illés