Cél a romák egészségi állapotának javítása

Váradi Zsuzsanna a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium egykori tagjaként és munkatársaként mutatkozott be a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat január 20-i találkozóján a Magyar Tudományos Akadémián. Az egészségfejlesztői mesterszakos diplomáját éppen egy nappal azelőtt kézhez kapó alumni hallgatóval eddigi karrierjéről, a cigányság egészségi állapotáról, valamit jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Mi volt az a pont, amikor érdeklődni kezdtél a szakkollégium iránt?

Igazából a gyógytornászi képzésem utolsó évére csatlakozhattam a WISZ-hez, egyetlen nagyobb ok miatt: kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak itt a cigányok, mit takar a Református Cigány Szakkollégium hiszen előtte nem találkoztam értelmiségi romákkal. Az én szakomon egyedül voltam cigány, és érdekelt, hogy milyen, hozzám hasonló egyetemisták vannak még, kik ők? Sikerült is felvételt nyernem, a szakkollégiumi élet pedig nagyon sokat segített nekem: noha nem lehet kisebbíteni az ösztöndíj és a többi támogatás jelentőségét, számomra mégis az volt a legfontosabb, hogy kapcsolatot tudtam kialakítani más romákkal. Nagyszerű volt megismerni, hogyan gondolkoznak a világról, hitről, életről, a jövőről.

Mi történt ezt követően?

Miután megszereztem a diplomámat, hazamentem a borsodi kistérségbe, ahol gyógytornászként egy alapellátás-fejlesztési modell program elindításában volt lehetőségem kipróbálni magam: A Borsodnádasdi Praxisközösség négy településén az ovis korcsoporttól a nyugdíjasokig mindenkit végigtornáztattam, aki élt és mozgott. Persze megtapasztaltam, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta. Utólag visszagondolva nem voltam elég érett a feladathoz akkor. Fiatalon nagyon nehéz visszakerülni, oda, ahol addig engem kisgyerekként ismertek. Viszont mindenképpen fontos megtapasztalás volt ez az időszak, életem meghatározó élménye.

Hogyan kerültél mégis vissza Debrecenbe?

Sajnos egészségi okai voltak, a szakkollégium akkori igazgatója viszont felajánlotta, hogy segíthetnék neki. Én ezt boldogan elvállaltam, sőt, emellett elkezdtem dolgozni a városban: gyógytornászként. A munkámban képzettségemet, a Wáliban pedig szakkolis tapasztalataimat hasznosíthattam. A koliban leginkább adminisztrációs munkákat végeztem, de nagyon jól éreztem magam: az OTI-ban (Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet) voltam héttől egyig, majd négy órában vittem a szakkollégium ügyeit. A kettő remekül kiegészítette egymást, amely az igazat megvallva annak köszönhető, hogy nem szeretek egyszerre csak egy dolgot csinálni.

Hogyan lettél a WISZ teljes állású munkatársa?

Nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogom bírni hosszú távon a fizikai megterhelést, amely a munkámból ered, ezért úgy döntöttem, beadom a jelentkezésemet. A kötetlenebb munkarendet, melyet a szakkollégiumban végzendő feladataim lehetővé tettek, össze tudtam egyeztetni a tanulmányaimmal. A mesterképzés vége felé már jobban kellett koncentrálni az egyetemre, ezért úgy döntöttünk, hogy a szakkollégiumi feladataimat másnak adom át. Így a szakkollégium munkatársi gárdája újabb, értékes taggal bővülhetett, annál is inkább, mivel decemberben Tiba Zsolt tiszteletes úr is elköszönt a szakkollégium mindennapi életétől. Érdekes egybeesés volt, hogy mesterdiplomámat éppen egy nappal a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat találkozója előtt kaptam kézhez.

Mi volt a kutatási témád?

Magyarországon leginkább a cigányok lakta térségekben a várható átlagéletkor akár tíz évvel alacsonyabb hazánk többi térségéhez viszonyítva, az egészségmagatartás, a rossz anyagi helyzet és a depriváció miatt.  Egészségfejlesztés terén szeretnék ebbe az irányba elmozdulni – szakdolgozatomat is e témában írtam, a szakkollégisták segítségével. Mindezt azért, mert ha őket sikerül megnyerni arra, hogy úgy gondoljanak az egészségre, mint minden más érték élvezhetőségének alapjára, akkor az ő gyermekeik már természetesnek fogják venni az annak megőrzését.

Mire jutottál a vizsgálat során?

Szeretném megjegyezni, hogy a diplomamunkámhoz készített vizsgálat eredménye nem jelent evidenciát semmire, viszont érdekes, hogy azt találtuk, hogy nincs jelentős különbség az általános egészségi állapot, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, vagy éppen szexuális magatartás tekintetében, összehasonlítva például az orvostanhallgatókéval, vagy a tanári képzésben részt vevőkével- Persze ez nagyrészt az oktatási sajátosságokból fakad, hiszen az a közeg, amelyben vagy, a részeddé válik. Ezért tartom fontosnak, hogy minél több roma jusson el felsőoktatásba, hiszen ez már önmagában az egészségvédő magatartás egyik fontos lépcsőjét jelentheti.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nemrég sikerült felvételt nyernem a doktori képzésre, és az újabb végzettségemnek megfelelően szeretnék majd dolgozni. Amellett, hogy biztos anyagi hátteret akarok kialakítani, az eddig megszerzett tudást felhasználva, kamatoztatva, a romák egészségi állapotának javítása továbbra is egyik életcélom marad. 

Dezső Attila