Nagy szavak helyett helyi megoldások

Egységes, mindenhol alkalmazható megoldás nincs, a helyi viszonyokra kell újra és újra kitalálni a vidék újjáélesztésének stratégiáját. Ebben pedig a cigány és nem cigány magyarok közös erőfeszítésére an szükség – derült ki a „Kilátások és lehetőségek Észak-Abaújban” című rendezvényen 2017. augusztus 17-én az abaújvári gyülekezetben.

Álomszerűen rendezett, színes és illatos kert, levendulaillat, pirosló paradicsomok, egy sziklákkal és táblákra nyomtatott imádságokkal szegélyezett imaösvény. A templom extravagánsan felújítva: a műemléképületben a vakolat alól középkori freskómaradványok látszanak, de a téglavörös padlólapok, az álmennyezet, és a világítás stílusával elegáns kontrasztban.

Ebben a templomban került sor a Kilátások és lehetőségek Észak-Abaújban című konferenciára, ahol az egyházi, a kormányzati és a civil szféra képviselői folytattak párbeszédet a régió lehetőségeiről.  A rendezvény házigazdája a Tóth István-Tóth Viktória házaspár volt. István Abaújvár, Viktória Zsujta és Pányok lelkészei.

Elsőként Dr. Hörcsik Richárd, Abaúj-Zemplén országgyűlési képviselője szólalt föl, aki kifejtette: a térség a tizenkilencedik század óta a történelem vesztese. Az első nagy kivándorlási hullám után jött az első világháború, ami kettősen is sújtotta a vidéket: a családok háborús vesztesége mellett a trianoni diktátum megbontotta a térség természetes egységét, újabb elvándorlási hullámot indítva. Ezzel természetesen tovább romlott az itt maradók helyzete. A képviselő arra is kitért, hogy nem csak a tíz százalékot kitevő cigány lakosság hátrányos helyzetű.

A képviselő hangsúlyozta, hogy a magyar kormány Európában elsőként tette nemzeti üggyé a roma felzárkóztatás programját. A környék települései közül Göncön, Encsen, és Cigándon is ötéves EFOP-programok zajlanak, amelyek a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve munkahelyeket teremtenek. Ugyanakkor a programok, a pénz nem elég. „A pénz elillan, ha nincs misszió. Az anyagi erőforrásokon túl a Lélek erejére is szükség van a tartós változáshoz” – zárta beszédét.

Jeremiás könyve (1.4-10.) alapján hirdetett igét a házigazda Tóth Viktória református lelkész. Igehirdetése személyes bizonyságtétel keretében foglalta össze saját elhívását, és gyülekezetépítő munkáját. Férjével tizenhét éve szolgálnak a három faluban. 2008-ban kezdődött a középkori gótikus templom ásatása. Ennek során a templom oltárrészénél sírmaradványokat is találtak, így egy ideig emberi csontok hevertek szerteszét. Egy reggel Viktória azt látta, hogy egy madárcsalád fészkelt be a szentségtartó fülkében fekvő emberi csontok közé. Ez a látvány egy vizuális igehirdetéssel ért föl a számára, hiszen Ezékiel könyvében olvassuk: „nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.” (37. 1-5.) Ez az apró esemény új erőt, új lelkesedést adott a lelkésznőnek, akinek erre szükség is volt, hiszen 2010 nyarán jött a suvadás, azaz a talajdarabok csuszamlása, amelyről a Reformátusok Lapja is tudósított.

Ekkor is Isten ígéretei segítették, hogy kitartson: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29. 11-12.) És Isten ígéreteire valóban lehetett számítani, akkor is, amikor a 400 reformátusból csak 150 maradt. Hamarosan Isten gondoskodását is megtapasztalhatták: megnyílt a lehetőség a mára már jól működő gyülekezeti otthon előtt, ami nem csak az időseknek, de a munkanélküliséggel küszködő helyieknek is nagy lehetőség volt. A gyülekezeti otthon Integrált Közösségi és Szolgáltató Térként működik, amelynek köszönhetően 2014-ben az Év Vidékfejlesztő Közössége díjat a gyülekezet kapta meg. Néhány hónapja Viktóriát Isten a helyi cigányság felé is elindította. Ez a szolgálat, akár a többi felfelé és lefelé ívelő időszakokból áll, de, ahogy a lelkésznő fogalmazott: „addig jó az élet, amíg olyan, mint az EKG-görbe: kileng fel-le.” A végkimenetelt illetően pedig nincs mitől tartanunk, hiszen nem pályázatokban, projektekben vagy intézményekben kell bíznunk, hanem Istenben.

Az istentisztelet után Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár köszöntő levelét olvasta föl Rácz Tibor, az felzárkózásért felelős helyettes államtitkárság egyházi kapcsolattartója.

Ezután egy kiadós ebédre – töltött káposztára és kakaós csigára – voltunk hivatalosak.

Majd Németh Nándor, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa osztotta meg a szervezet vízióját a közösségfejlesztésről, Gyulaj község példáján keresztül. A befogadás – diagnózisalapú fejlesztés – kísérés hármas elvek szerint a közösségfejlesztés első lépése, a befogadás azt jelenti, hogy megismerem és elfogadom a közösség jelenlegi állapotát. „A földön fekvő sérültet a mentős sem rángatja erőszakkal talpra, hogy kezelje” – mondta.

A diagnózisalapú fejlesztés a szociális és karitatív munkát foglalja magában, a helyi gazdaság fejlesztését, közösségalapú gazdaság kialakítását is magában foglalja. Mindehhez azonban elkerülhetetlen a közbizalom megerősítése. Ahhoz, hogy egy közösség működjön, lelki megújulásra is szükség van, különben nem fog menni az együttműködés. Gyulaj egy nyolcvan százalékban beás cigányok lakta település. A projekt egyik első lépése itt beszámolt egy minden nap nyitva tartó közösségi ház létrehozása volt. Itt reggeltől estig mindig van egy szociális szakember, akihez bármivel fordulhatnak a helyiek. Létrehoztak egy műfüves kispályás focipályát és újraélesztették a rég megszűnt helyi focicsapatot, valamint a Szimfónia-program keretében zeneoktatásba is belekezdtek. Mindez gyorsan segített feléleszteni a kilátástalan közösség életkedvét. De persze ettől még munkára és jövedelemforrás is kellett. A szeretetszolgálat beindította a rendszerváltás után megszűnt terményfelvásárlás rendszerét, így jövedelemforrássá válhatott a kerti gazdálkodás. Hamarosan szövetkezet is indult: Hetedhéthatár Szociális Szövetkezet néven, az általuk feldolgozott hústermékek, lekvárok és egyéb élelmiszerek pedig „Jovánczai Hétpecsétes” márkanéven kerülnek forgalomba. A jelenlegi kormányzat ipari gondolkodású, elsősorban nagy ipari beruházásokat támogat a városokban. A mezőgazdaság gabonaközpontú, nagygépekkel és sok üzemanyaggal dolgozik. Ez a kistelepüléseken komoly munkanélküliséghez vezet. „Nincs olyan recept, ami gond nélkül másolható, nincs egyetlen jó megoldás. Mindenhol más működik, ezért mindig a helyi sajátosságokhoz kellene igazítani a programokat. Nagy szavak helyett helyi megoldásokra van szükség.” – foglalta össze a problémát Németh.

Majd egy kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt, ahol Németh Nándor mellett felszólalt Naszádi Krisztina, a református egyházzal együttműködő svájci protestáns segélyszervezet, a HEKS-projektjeinek hazai koordinátora, aki elmondta: a svájciak előszeretettel támogatnak olyan kisebb közösségfejlesztő cigánymissziós gyülekezeti programokat, amelyek kicsit ahhoz, hogy uniós vagy állai forrásokat pályázzanak meg rá. A HEKS kisebb, heti rendszerességű tanodákat, baba-mama klubokat és más közösségfejlesztő alkalmakat is finanszíroz. Tomes Attila, aki kárpátaljai cigánymissziós háttérrel nemrég költözött át Magyarországra, jelenleg Abaújváron dolgozik misszionáriusként. Kárpátalján rendszerváltás után egy nagy ébredés ment végbe, ennek az egyik hulláma jutott el a több tízezres cigány közösségbe is, ahol a misszió tizenhárom óvodát, tizenöt cigány gyülekezetet üzemeltetett, és évente négyszáz gyereket táboroztattak. Az itthoni körülményekről azt mondta: úgy érzi, a magyarországi cigányság gyanakvóbb, tartózkodóbb a kárpátaljainál. Nehezebb őket elérni az evangéliummal, hiszen maga a kapcsolatteremtés is nehezebben megy. Mida Tamás, aki a közelben fekvő Peréről jött, szociális szakemberként dolgozik az Autonómia Alapítványnál, már több közösségfejlesztő programban részt vett, önkormányzati képviselő is volt. A jelenleg a sárospataki teológián közösségszervezést tanuló fiatal szakember kulcsfontosságúnak nevezte, hogy a programokban cigányok és nem cigányok együtt vegyenek részt.

A beszélgetés után a szendrői és szendrőládi református gyülekezet énekes bizonyságtételét is meghallgathattuk. Az énekek után Benke András, a gyülekezet lelkésze bemutatta a gyülekezet cigánymisszióját, valamint hangsúlyozta: nem feledkezhetünk el a régióban élő nemromákról sem. A konferencia zárásként a Ker-Songs nevű dicsőítőcsapat játszott jól ismert és saját dicsőítő énekeket.

„Rengeteg szervezőmunka, rengeteg energia van ebben a napban, de úgy látom megérte. Jó volt látni, hogy ennyien eljöttünk, és jó volt őszintén beszélni nem csak sikereinkről, de a problémákról is. Azt gondolom, legtöbbször épp a kudarcaink révén erősödünk, így tanuljuk meg azt, hogy nem adhatjuk fel, hiszen akkor Isten elhívását kérdőjelezzük meg.” – mondta a rendezvény végén Tóth Viktória. A jövőbeli tervekről egyelőre még óvatosan beszélt, de azt mondta, az máris látszik, hogy a konferencia a fontos első lépések egyike volt. „Konkrétumokról még korai lenne beszélni, de azt hiszem, az egy kedvező jel, hogy az idei napközis táborunk első napjára hatvan gyermek jött el. Azt hiszem, ők alkotják majd a cigánymisszió jövőbeli kulcsát.”

Molnár Illés