A misszió kulcsa a keresztyén közösségfejlesztés

A HEKS Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete magyarországi programjának 2013 óta kiemelt része a Református Egyház cigánymissziója. Ennek keretében a svájci szervezet elsősorban helyi gyülekezetek kezdeményezéseit és az ezeket segítő képzéseket támogatja. A program fókusza roma gyerekek felzárkóztatása és az oktatásba való integrációja, amelyet számos gyülekezet készségfejlesztő baba-mama klubok és tanodák keretében valósít meg. A programban résztvevő pedagógusok, lelkészek és önkéntesek egy három napos tréningen találkoztak Kecskeméten.

Első nap mintegy negyvenen gyűltünk össze a Kecskeméti Református Egyházközség gyülekezeti termében, ahol Nyeső Ágnes cigánymissziós referens áhítattal kezdte meg a képzést, amelyben Nehémiás könyve alapján beszélt a közösségfejlesztés bibliai alapelveiről.

Ezután Naszádi Krisztina, a HEKS-projektek koordinátora az erőforrásokra építő közösségfejlesztés alapjait foglalta össze. Ennek lényege, hogy nem a hiányokra, hanem a meglévő erőforrásokra koncentrálunk. Mivel a szükségletek jelenléte sokkal húsbavágóbb, ez nem egyszerű feladat, de ha a meglévő erősségeket feltárjuk és aktivizáljuk, hosszabb távon és hatékonyabban segíthetünk, mint a kívülről jövő segélyezéssel. Ilyen belső erőforrás lehet például  az adott közösség tapasztalata, kapcsolatai. Isten mindenkinek oszt talentumokat, ezeket bevonva a folyamatokba

a segítségnyújtás passzív elszenvedői helyett aktív résztvevőként kezelhetjük a közösséget.

Délután a Pancsinello Játszóházba látogattunk el, ahol a baba-mama klub két házigazdája, Lacziné Somogyi Tímea és Koncz Eszter, valamint az épületet fenntartó Máltai Szeretszolgálaton keresztül szintén részt vevő Telekiné Rózsa mesélt a játszóház elmúlt másfél évéről, és arról, hogyan kerülnek kapcsolatba a környék mélyszegénységben élő roma családjaival.

A Pancsinelló Játszóházban

A másfél éves jelenlét hatása már érezhető. A környék lakói nehezen mozdulnak ki a szegregátumból. A baba-mama klub hétfő és szerda délelőttönként olyan programokat kínál számukra, mint a közös főzés, játék, ima, áhítatok. Mindez sokkal nagyobb horderejű, mint gondolnánk: egy új látószöget, ezen keresztül pedig reményt adnak az erre szomjazóknak. Koncz Eszter óvodai és iskolai hittantanárként is dolgozik, így pedig a sokgyermekes családok több tagjával is kapcsolatba kerül, ez elmélyíti a kapcsolatokat. Ennek egyik legörömtelibb gyümölcse volt, mikor Eszternek sikerült meggyőznie egy leendő anyukát, hogy  - eredeti szándéka ellenére - tartsa meg a gyermekét.

Egy gyermek megfoganása itt legtöbbször nem öröm, hanem egy újabb probléma. Sem az anya, sem a környezete nem jóhírként fogadja. Kevesebb gyerek, kevesebb gond. A világ számára is negatívum, hogy a cigányság szaporodik. De Isten mást mond: »A ti gondolataitok nem az én gondolataim« (Ézs 50,8), és »szaporodjatok és sokasodjatok« (1Móz 1,22). Egy szociálisan nehéz helyzetben ez persze hitbeli lépést jelent, amihez engedelmesség kell. De ha a család az Ige körül van, a gyermek valóban áldás lesz.

A szemléletformálás célja semmi esetre sem a roma identitás feladása. Hiszen a cigány kultúrának vannak olyan értékei, ami a többségi társadalom számára is példaértékű lehet, mint például a család meghatározó szerepe. Sokak számára ismerős helyzet például, amikor egy kórházban fekvő roma beteget az egész családja meglátogat. A korai házasság és gyerekvállalás kérdésében már megosztottabb a társaság véleménye, hiszen ez az archaikus társadalmakban etnikumtól független norma volt, ma viszont sok nő számára ellehetetleníti a továbbtanulást, ami a társadalmi érvényesülés feltétele.

Ha szorgalmazzuk és segítjük az oktatásban való részvételt, az az egész életsratégiát átalakítja, ez pedig automatikusan hatással lesz a gyerekvállalásra is.

- fűzi hozzá Tímea, aki maga is tizenévesen ment férjhez, de hat gyermeke születése után lediplomázott.

A Pancsinelló épp ebben nyújt segítséget, hiszen a szegregált családokban a gyerekek ingerszegény környezetben nőnek föl, így sokszor már az óvodába is lemaradva érkeznek. Ez a lemaradás az iskolákban csak tovább halmozódik. A fejlesztő játékok, a társaság és a közösségi lét ez ellen már a legkorábbi szakaszban sokat tud tenni.

Másnap Dani Eszter, a missziói iroda vezetője kárpátaljai tapasztalatai kapcsán beszélt a keresztyén közösségfejlesztésről prezentációjában.

Dani Eszter

1993-ban került Kárpátaljára segédlelkészként Munkács, Beregrákos, Kajdanó gyülekezeteibe. Ekkor egy kis, hatezer fős település cigánytáborába hívták, ahol ébredési hullám indult el. Mint kiderült, egy helyi idős hölgy éveken át imádkozott a falu határában lakó romákért, és - kilnec év után - valóban többen elkedztek Istenhez fordulni, ezért hívták Esztert szolgálatra. Az itt élő cigányság 90%-a írástudatlan, 95%-a munkanélküli volt. A katasztrofális egészségügyi állapotok miatt csak kevesen élték meg a negyven éves kort, asztma és TBC tizedelte őket. 

Az misszió megjelenésével a bibliaórák és igehirdetések mellett közösségfejlesztő programok is indultak: kutakat fúrtak, fürdőházakat telepítettek, földprogramot indítottak, pályázati úton kecskéket szereztek a családoknak. Egy iskolai előkészítő program segítségével több mint száz gyerek jutott be a helyi iskolába, jó eredményekkel. A cigánymisszió holisztikus szemléletének a lényege valósult meg: a teljes életet átformáló változások indultak el.

A kezdeti, felemelő tapasztalatok után persze problémák is jöttek: a kudarcok és a sikerek együttes vizsgálatából Dani Eszter azt a következtetést vonta le, hogy a romák döntéshozásba történő bevonása a kulcs. Értük és velük harcolni, együttműködni velük, szükségszerű. Amikor az egyház mégis a saját ötleteit viszi véghez, akkor kezdetben gyorsabb és látványosabb haladást fog elérni, mintha a közösségre támaszkodik, de a romák nem fogják sajátjuknak érezni a vívmányokat, így azok nem lesznek fenntarthatóak hosszú távon.

Mi lehet a megoldás? Ha a közösség saját maga tűzi ki a céljait azok megvalósulása már nem függ a misszionárius személyétől. Ez talán lassabb, de hosszú távon fönntartható eredményeket hozhat. A misszió feladata ebben, hogy megerősítve az emberi méltóságot arra motiválja a közösséget, hogy saját belső erőforrásaira támaszkodva fejlődjön. Ezt nevezzük keresztyén közösségfejlesztésnek.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a missziós munkatársnak együtt kell élnie a közösséggel. Nem elég kijárni, oda kell költözni. Szembesülni ugyanazokkal a problémákkal, amivel a többiek, a közösség részévé válni. Ebben a felállásban nincs tehát „én” és „ők”, csak „mi”. Ez az úgynevezett

inkarnációs szolgálat,

hiszen a misszionárius úgy lakik választott közösségében, ahogyan Jézus is közöttünk lakott, egy lett közülünk. A változás első és legfontosabb lépése a megbékélés: először Istennel, majd egymással, az emberekkel. Előbbi ad erőt, energiát az utóbbihoz, hiszen ha elnyerem Isten bocsánatát, az juttat el oda, hogy bocsánatot tudjak kérni másoktól és én is meg tudjak bocsátani. A megtérés azonban nem elég, hiszen egy csecsemőt sem hagyhatunk magára. A növekedéshez, a tanítvánnyá váláshoz a gyülekezet megtartó ereje is kell. Mégpedig olyan gyülekezet, ahol lebomlanak az etnikai, kulturális és szociális falak, ahol Isten országa közöttünk van. Isten országa pedig nem tűrheti a javak igazságtalan elosztását, ami nem más, mint strukturális bűn.

Nagy Krisztina

Nagy Krisztina az önkéntes munka adminisztrációjáról tartott alapos és praktikus előadást. Ez azért is különösen fontos, mert a kötelező iskolai ötven órás önkéntesség bevezetésével megnő azon önkéntesek száma, akiknek fontos az erről szóló igazolás. A fejlesztési csoportvezető ismertette az ezzel kapcsolatos legújabb szabályozást, és bemutatta az önkéntesek regisztrációjához szükséges dokumentumokat, amelyek honlapunkról is letölthetőek.

Csató Gyula

Később Csató Gyula beszélt a kanyargós úton, de végül megszületett pátkai tanodáról. A pedagógust Országh István pátkai lelkész hívta az akkor induló tanodába. Gyula elvállalta, de jó darabig egy embere sem volt. A semmiből,„szerencsés véletlenek, vagy a gondviselés” révén állt össze a tanoda csapata egészen valószínűtlen módon: a lelkes pedagógusok egyszercsak bekopogtak az ajtón, hogy szeretnének csatlakozni.

Rengeteg feszültség és aggodalom volt bennem az elején, de amikor megtapasztaltam, hogy ez a projekt egyszer csak elkezd működni, hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam. Ezt a nyugalmat szerettem volna elhozni nektek.” - zárta beszámolóját.

Délután Nagy Gábor előadásában ismerhettük meg az IFUA Nonprofit Partner értékelését a HEKS-projektek eddig eltelt három évéről. Az IFUA olyan vállalati tapasztalatokkal bíró profi tanácsadókból és elemzőkből álló szervezet, akik megszerzett tudásukkal nonprofit szervezeteknek nyújtanak tanácsadó, szervezetfejlesztő szolgáltatásokat.

Nagy Gábor szerint a HEKS-projektek alapvetően eredményesek, lendületesek. Különösen a tanodai programokat nevezte sikertörténetnek, de elmondta a további tennivalókat is: szorosabb együttműködésre lenne szükség a tanárokkal, és a kifelé történő kommunikáción is lehetne javítani: az egyházi sajtó mellett fontos szemléletformáló hatása lenne a világi sajtómegjelenéseknek. További előnyöket jelentene lehetséges új megközelítések és módszerek bevonása a projektekbe: ilyen lehetne a közösségi mezőgazdaság, szociális vállalkozások létrehozása és ötletbörzék rendezése más szervezetekkel közösen. 

Szombat délelőtt Lakó István, a 2014-ben indult józsefvárosi Te+Én Református Közösség lelkésze beszélt az önkéntesekkel történő munka alapelveiről. A Salétrom utcai gyülekezet missziójaként a Józsefváros Magdolna-negyedre fókuszálnak, annak roma és nem roma, sokszínű lakosságára. A holisztikus misszió jegyében nem választják el egymástól a szociális szolgálatot az evangelizációtól, épp ellenkezőleg: arra törekednek, hogy minden szociális megmozdulásuk magán viselje az Evangélium jegyeit, és minden lelki tevékenységük a szociális érzékenységet. Az önkéntesekkel való munka egyik alapelve, hogy a kapcsolat fontosabb, mint a program. A tanodai munka sem tantárgy - hanem kapcsolatközpontú. A legtöbb önkéntes a közös tanuláson kívül is találkozik a gyerekekkel: elviszik őket moziba, kirándulni. A gyülekezetben törekednek arra, hogy az önkéntes munkába könnyű legyen bekapcsolódni akár rövidtávon is. Az egész gyülekezet alacsony küszöböt igyekszik fenntartani, azaz olyan vonzó közösséget építeni, ahova könnyű becsatlakozni, akár nem hívőként is. Mindeközben az Evangéliumot nem rejtik véka alá, nem csempészik a programokba, hanem nyíltan hirdetik. A Te+Én fontos értéke a kulturális sokszínűség: nem hagyományos értelemben vett cigánymissziós gyülekezetként, hanem többkultúrájú gyülekezetként tekintenek magukra, ahol minden kultúra egyenlő értékkel bír, így az önkéntesek is bátran behozhatják, vállalhatják saját hátterüket.

Samu Zsuzsa göncruszkai és vilmányi lelkipásztor  a segítő szakma velejárójaként tapasztalható kiégés kezelési módjairól beszélt. “A missziós dolgozó nem pszichológus, aki kliensként tekint azokra, akiknek segíteni próbál, hanem bevonódik a problémáikba” - mondta.  Ez őt magát is kitetté teszi, de hiba lenne ez elől menekülni, vagy letagadni. Elkerülhetetlen, hogy időnként padlóra kerüljünk, de a legrosszabb, amit tehetünk, ha ezt letagadjuk, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Ilyenkor fel kell ismerni, be kell vallani a helyzetet, és meg kell találni, mi az a módszer, ami nekünk segítséget jelenthet. Lehet, hogy fel kell hívnunk valakit, lehet, hogy el kell mennünk egyedül sétálni, vagy csak vissza kell vonulnunk imádkozni. A lényeg, hogy ettől ne sajnáljuk az időt, mert azt az egész életünk - vele a munkánk is - megsínyli. Ugyanezt kell szem előtt tartanunk a munkatársainkkal kapcsolatban is. Vilmányban jól működő gyakorlat, hogy a missziós munka fázisait néhány hetes szakaszokra osztják, amelyek leteltével leülnek és átbeszélik, ki hogy élte meg az elmúlt időszakot.

Van olyan szakasz, amikor több idő kell a lelkigondozásra, mint a konkrét missziói munkára. De ezt nem lehet megspórolni, mert nem fog menni a munka, ha nem jutunk át a krízispontokon. 

- zárta előadását.

Tóth Zsuzsanna, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziójának vezetője a felvidéki cigánymisszióról számolt be. A református lelkész tavaly Egy lépéssel közelebb címmel egyháztagoknak szánt érzékenyítő kiadványt jelentetett meg doktori disszertációja alapján (amely honlapunkról letölthető pdf-ben). A misszió alapelveként a páli mindenkinek mindenné alapelvét nevezte meg, amely többet jelent, mint a cigány kultúra megszólítását: empátiát, azonosulást is feltételez, miközben természetesen nem kívánja meg a saját kulturális identitásunkról való lemondást. De a krisztusi identitásunk a nemzeti-etnikai-kulturális identitás fölött kell hogy álljon.

A felvidéki helyzet ebből a szempontból különösen nehéz, hiszen az ottani magyarság kisebbségi helyzetéből fakadóan erősebben ragaszkodik saját magyarságához, hiszen az számára téttel bír. Ezt a helyzetet azonban lehetőségként is láthatjuk, hiszen a kisebbségi helyzet érzékenyebbé is tehet az ottani - többségében magyar nyelvű, tehát kétszeresen kisebbségi cigányság felé. Ez a gyakorlatban ugyan nem jellemző, de az egyház éppen ennek a terepe lehetne, hiszen az Ige szerint Krisztusban megszűnnek a nemzetiségi és szociális ellentétek. (Galata 3:28) Mindez nem csak lehetőség, de sürgető szükség is, annál is inkább, mert a szlovákiai magyar nyelvű lakosság egyre nagyobb hányadát teszi ki a cigányság.

Hosszútávon a keresztyén misszió valódi változást hoz ezen a téren, ezt a Szlovák Tudományos Akadémia kutatásai is igazolják,

amelyek az elmúlt 10-15 év tapasztalatai alapján tudományosan is alátámasztották, hogy mélyreható változást csak a megtérés hoz a szegregált közösségek életében.

A háromnapos találkozó utolsó szakaszaként két gyakorlatias beszámolót hallgathattunk meg a mindennapok tapasztalatairól. Elsőként Barkóczi Zsuzsa, a Kiskunhalasi Református Általános iskola pedagógiai asszisztense beszélt munkájáról. A pedagógiai asszisztensi munka az első osztályosok első félévében konkrét órai segítséget jelent: Zsuzsa bent van az elsősökkel az órán és ügyel arra, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek ne maradjanak le, követni tudják az anyagot. Tavaly óta évfolyamonként hat hátrányos helyzetű roma gyermek kap ösztöndíjat, amely anyagilag is segíti őket a tanszervásárlásban és az iskola költségvetésében, a HEKS-program keretében pedig háromhetes iskolelőkészítő program is működik Kiskunhalason.

Végül Balogh Béla, a dél-koreai alapítású pocsaji és esztári missziót megöröklő missziós vezető beszámolója zárta a tréninget. Béla feleségével együtt negyedik éve gondozza a két település cigánymisszióját. Munkája alapelveként a partneri szemléletű szolgálatot nevezte meg.

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)

- a latin nyelvű Bibliában ezt a kettőt csak egy betű választja el. Ez az egy betű - mint más esetekben is - sorsdöntő különbség. A mi dolgunk, hogy ezt a betűt Krisztust követve megcselekedjük.

A háromnapos együttlét persze nem csak előadók és hallgatóság találkozása volt: a programok között, a városban járva, egymás ügyes-bajos dolgait átbeszélve meghallgatva mindenki meggyőződhetett arról, hogy a terheket nem elszigetelten, egyedül hordozza, hanem egy elhivatott közösség részeként, hiszen a HEKS-programokban részt venni nem csak anyagi segítséget jelent, hanem egy elhivatott, szakmai és emberi kihívásokba lelkesen beleálló közösség tagjává is tesz.

Molnár Illés

Az esemény galériája 

Segítség az önkéntesmunka adminisztrációjához

Tóth Zsuzsanna Egy lépéssel közelebb című könyve PDF-ben 

(Nyomtatott példány rendelhető a refcm.sk@gmail.com emailcímen a szerzőtől)