A jó érzéstől a fejlődésig

Roma és nem roma gyerekek együtt egy olyan faluban, ahol a felnőttek egymásnak feszülnek. Miközben odakint a szitkok röpködnek, a templom a béke szigete. Önkéntes civilek és egy gyülekezet tündérmesébe illő találkozása, vagy inkább imameghallgatás. A Pátka bárányai elnevezésű tanodában jártunk.

 

Sűrű hóesésben érkezünk meg a pátkai református templomhoz. A hátsó ajtón külön kis világba lépünk, ahol nyüzsgő, vidám gyerekeket, cseverésző kamaszokat, játszó felnőtteket találunk. A fiúk, persze, nem sokáig maradnak nyugton, a hóesés kicsalogatja őket, végre derekas hóembert építhetnek, és „megfürdethetik" egymást is. A nagyobb lányok kuncogva beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, végre nyugton.

Pátkán járunk, a vértesaljai egyházmegye 1700 fős településén. Elsős gyerekektől egészen 18 évesekig sokan megfordulnak az egyetlen olyan helyen, ahol a helyi gyerekek együtt lehetnek, és ahol törődnek velük. Néhány éve megszűnt ugyanis a falu általános iskolája, a településen jobbnak látták, ha elválasztják a roma és nem roma gyerekeket.

Ez azonban nem egy második iskola. A székesfehérvári Szabad Tér Egyesület és a pátkai református gyülekezet közösen működtetett tanodájában a gyerekek játszanak, kézműveskednek, időnként uszodába, kirándulni vagy lovardába viszik őket. Heti négy délutánt tölthetnek itt, az önkéntesek gondoskodnak a készségfejlesztő játékokról és az egészséges közösségi élmény kereteinek biztosításáról. A stratégiai gondolkodást éppúgy próbálják kialakítani a gyerekekben, mint az együttműködés készségét, és azt a felismerést, hogy jót játszani csak a szabályok betartásával lehet.

Ez a kisfú egy saját készítésű karkötőt ajándékoz nekünk.

A cikk folytatás a Parókia Portálon olvasható

75 fotó tekinthető meg a galériában