Esélyt adunk! – születéstől a munkáig: cigánymissziósok képzése a terepen

A Sohajda Levente és felesége, Samu Zsuzsanna vezette református közösség az ország leghátrányosabb kistérségéhez tartozó Vilmány, Göncruszka és Hejce falvakban valósítja meg esélyt adó programját, amely a települések életét számos ponton segíti. A születéstől fogva a munkához jutásig kívánja elkísérni a fiatalokat. Munkatársaikkal együtt részletesen bemutatták oktatási intézményeik történetét, pedagógiai koncepcióját, az ott folyó munkát és jövőbeni terveiket.  

Esélyt adunk! – ezzel a címmel hirdette meg képzését hátrányos helyzetű és cigány gyerekek között dolgozó munkatársak számára a GR-Protest, azaz a Göncruszkai gyülekezet iskolaalapító non-profit kft-je és a HEKS (a svájci protestáns egyházak segélyszervezete).  A továbbképzés résztvevői - akik Budapest nyolcadik, illetve tizedik kerületében, Dencsházán, Büssüben, Kecskeméten, Felvidéken, Nagyberegen és Illyefalván dolgoznak hátrányos helyzetű gyerekek között – az öt nap során sok szakmai ötletet, reményt és motivációt kaptak olyan programok véghezvitelére, amelyek változtatnak a közösség életén még a legelmaradottabb térségekben is, legyen az egy nagyvárosi gettó vagy egy szinte száz százalékban romák lakta település.

 „Menedékáz” a templom mellett

Kezdjük a három közül is leghátrányosabb településsel: Vilmányban mintegy 80 százalék a roma lakosság aránya, nagy a munkanélküliség, a szegénység, hó második felére sok családnál elfogy az élelemre való. A község iskolájába szinte csak cigány gyermekek járnak. A faluban a templom közvetlen szomszédságában működik a Menedékház – amely a hátrányos helyzetben élő családok és gyermekek számára kínál tartalmas elfoglaltságot, valamint kapcsolatot a református egyházzal. Délelőtt a kisgyermekes anyukák vehetnek részt a „Biztos Kezdet Ház” programjain. (Ezek a „házak” az egész ország területén hasonló alapelveken működnek a hátrányos helyzetű közösségekben.)  Harminckilenc családot vontak be ebbe a tevékenységbe. Már a várandós anyukákkal felveszik a kapcsolatot. Naponta 8-12 óráig szervezik a programokat csecsemőgondozásról, egészségkultúráról, gyereknevelésről beszélgetnek a szülőkkel. Közösen főznek, játszanak, varrnak és kézműveskednek. Az anyukák megtanulják, hogyan lássák el a családjukat, a gyermekeiket, tanácsokat kaphatnak a házba kijáró védőnőtől. Az oktatás eredménye az is, hogy sok szülő már maga észreveszi, ha a gyerekével gond van, és szakember segítségét kéri. Az itt felnövő kicsik megszokják a közösségi szabályokat, a foglalkozásokon, az ingergazdag környezetben sokrétűen fejlődnek a készségeik, és így könnyebben illeszkednek be az óvodába.

Délután a vilmányi iskolásoké a ház. Különböző próbálkozások után mára az a rendszer vált be, hogy a nagyjából azonos korú gyerekek egy-egy csoportot alkotnak, akikkel a vezető összeállítja a félév tematikáját. A legtöbb vilmányi iskolás tagja valamelyik csoportnak. Például van főző-, zenész vagy önismereti csoport. Ezek az együttlétek teremtenek alkalmat a gyerekek megismerésére és segítésére, az őszinte beszélgetésekre. Létszükséglet, hogy az alapvető életkészségekre megtanítsák őket, hiszen sok lány még mindig egészen fiatalon, 14-15 évesen szüli meg első gyermekét, és addigra a családi élethez szükséges alapvető ismeretekkel rendelkeznie kellene. A nyári napközis táborban mintegy százhúszan vehettek részt – ennyi a ház, a kert és a mellette álló templom befogadó képessége –, bár  mindennap 20-30-cal többen is jöttek volna.

A Menedékházban együtt készülnek az ünnepekre. A munkatársak sokévi tapasztalat nyomán úgy döntöttek, hogy szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy a karácsony a (segély)csomagosztásról szól. Amikor a reformátusok először hívták csupán együtt ünneplésre és közös étkezésre a falu lakosságát, az emberek megdöbbenve szinte hinni sem akarták, de a lelkészházaspár kitartott az elhatározása mellett, hogy nem adnak tárgyi ajándékot. Azt akarták megértetni az ünnepre érkezőkkel, hogy azért jöjjenek, mert értékes dologban van részük.

A Talentum minden egyes gyerekre figyel  

A vilmányi Menedékházban délutánonként azok a pedagógusok vezetik a csoportokat, akik délelőtt a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskolában tanítanak. Sohajda Levente szerint itt jó esély van arra, hogy megvalósítsák az integrációt (ami több környékbeli iskolában már nem lehetséges): nevelőszülői hálózatban növekedő és roma származású gyerekek is járnak az iskolába, ahol az öt évfolyamban kis létszámú, 14-18 fős csoportokban, nyugodt, családias légkörben okítják az iskolaköpenyt hordó nebulókat. A belépő számára manapság valóban furcsa, hogy alig van zaj és hangoskodás egy oktatási intézményben.

Az intézmény 2011-ben indult 16 gyerekkel – elsősorban a gyülekezeti méhészetből származó jövedelemből. Ez a méhészet a többfunkciós imateremben működik – itt a padlótól a mennyezetig mézes üvegek sorakoznak a fal mellett. A gyülekezet tagjai önkéntesen, együtt végzik a munkát. A legkiválóbb, hidegen pergetett biomézet állítják elő és értékesítik Tokiótól Dubaiig.

 

A Talentum Iskola tangazdasággal is rendelkezik, lovakkal, néhány sertéssel, tehénnel, és kecskével (a tejből joghurtot és házi sajtot is készítenek, amelynek folyamatát a tiszteletes asszony kikísérletezi, majd megtanítja rá a közmunkában ide beosztottakat is), továbbá rengeteg nyúllal és csirkével. Az iskolások és minden helyi érdeklődő megismerkedhet az állattartással, a háztáji gazdálkodás alapvető mintáival. És máshol is akad munka: az egyre több helyet igénylő iskola épületének bővítésében a gyülekezet és a tanári kar is részt vesz.

A cigánymissziós képzés során a vilmányi menedékház és az iskola pedagógusai bemutatták a maguk szakterületét – a  legnagyobb érdeklődés talán Bobokné Ákos Ágnes előadását kísérte, aki bábozással nevel és tanít. Mesélt egy dadogó kisfiúról, aki a bábparaván mögé bújva folyékonyan beszélve játszott el egy történetet, vagy a vöröshajú kotnyeles bábfiguráról, aki az illedelmes viselkedésre és az iskolai szabályok betartására figyelmezteti a diákokat.

A Göncruszkai Református Gyülekezet átvette a község óvodáját is – innen megy a legtöbb gyerek a Talentumba. A gyülekezet elképzelése, hogy születésüktől fogva szeretnék kísérni a gyerekeket a középfokú és a felsőfokú tanulmányaikon át egészen az első munkahelyig. Kapcsolatban állnak a sárospataki Vay Miklós Református Szakképző Iskolával, ahol szintén sok hátrányos helyzetű diák tanul különböző szakmákban: pédául autószerelő, épületgépész, asztalos, fazekas, pincér, szakács, kőműves.    

Hogyan jöhetett létre ez a kis oázis ebben a régióban?

Sohajda Levente és Zsuzsa a debreceni teológia elvégzése után Zürichben voltak HEKS ösztöndíjasok, teológiai tanulmányaik mellett a Netz4 migránsokkal foglalkozó  metodista missziójába is bekapcsolódtak.. Jelenlegi munkájukban sok elemét használják annak, amit ott láttak. A fiatal lelkészházaspár számára vonzó volt a lehetőség és a feladat, hogy elindíthassák a munkát egy olyan közegben, ahonnan sokan elköltöztek, egyre nő a szegénység és ráadásul kevés a református.

 – Az, hogy „tegyünk valamit, majd lesz belőle valami” kevés eredményt hoz – magyarázta a lelkész. – Vízióra van szükség. Minden presbiteri ülésünkön egyhangú határozatra törekszünk. Időt szánunk a beszélgetésekre, hogy a közös utat felismerjük. Mert a keresztyén közösségben nem demokrácia, hanem teokrácia van. Az osztályokban is a nap megbeszéléssel indul. Az a célunk, hogy gyerekek és felnőttek magukénak érezzék az iskolát. Aki a közösség tagja, az másképp értékeli azt is, hogy mi a munkaidő.  A fejlődésünk alapja, hogy elhiggyük, hogy többre vagyunk képesek, mint amit magunkról gondolnánk. Nagyon nehéz jól képzett, motivált munkatársakat, pedagógusokat találni az országnak ebben a régiójában.  Azt hiszem, hogy az én alapvető feladatom, hogy meglássam a munkatársaimban a rejtett képességeket. Például az összes gyerek iskolaköpenyét két olyan asszony készítette, akik először alig merték megfogni a szabóollót.  Sok mindent úgy kezdtünk el, hogy nem sok fogalmuk volt róla, de szerintem a szakmai fejlődés az elkötelezettségen múlik. A híres rajzfilmfigurával, Mekk Elekkel épp az a baj, hogy nem akar tanulni. A közösség erénye az is, ha őszintén beszél a problémáiról és az öngólokról, és ezek azután döntéshozó tapasztalatként beépülnek a munkánkba.

Ezek a végső tanulságai az eddigi vilmányi és göncruszkai tapasztalatoknak, zárásként pedig még azt tesszük hozzá, hogy tanároknak és diákoknak egyaránt erősítésre és feltöltődésre is szükségük van, ezért a munkatársak lelki napokon is részt vesznek, a közösségekben ünnepeket szerveznek: az egyházi ünnepek mellett például gyereknapot, most ősszel pedig tökszüretkor a „Tök jó nap”-ot. 

N. K.

Nézze meg a videótárból az iskola indulásáról készített kisfilmet.