Csak szeretni kell a gyerekeket – Interjú az Év Roma Református Pedagógiai asszisztensével

Mészáros Zsuzsa csaknem 16 éve tölt be fontos szerepet a Kiskunhalasi Református Kollégium Központi Általános Iskolájában tanuló cigány gyerekek életében: nem csak a tananyag jobb megértésében segít a diákoknak, de a lelkükre is odafigyel. Sőt, úgy próbálja a hit alapvetéseire nevelni a fiatalokat, hogy ők észre sem veszik azt – nem véletlen, hogy már környezete is elismerte az általa végzett munkát.

Az Országos Református Cigánymisszió néhány héttel ezelőtt meghirdette az "Év Roma Református Pedagógusa" pályázatát - az általunk kiválasztott két jelölt közül most a kiskunhalasi Mészáros Zsuzsa pedagógiai asszisztenst mutatjuk be nektek.

A Ricsén matematikát és fizikát oktató Dancsó Jánossal készített interjúnk ide kattintva érhető el.

Mióta végzed a munkádat Kiskunhalason?

2002 szeptember 1-je óta dolgozom az iskolában, előtte háztartásbeli voltam - a nagyobbik lányom hamarosan 24 éves lesz, a férjével Jánoshalmán lakik, és gyógyszertári asszisztensként dolgozik. A fiatalabbik 18 éves, még tanul, és hamarosan érettségizni fog.

Pedagógiai asszisztensként milyen feladataid vannak?

Ahogy a gyerekek elérik a nagycsoportot az óvodában, felveszem a kapcsolatot a szülőkkel, és segítem őket abban, hogy felkészülhessenek az iskolai kihívásokra. A munkám nagy része viszont abból áll, hogy folyamatosan ott vagyok a diákok mellett, első osztálytól kezdve, hogy amiben szükséget szenvednek, segíthessek nekik. Például ilyenek a nyelvi nehézségek, hiszen nagyon sokan olyan családokból jönnek, ahol oláh cigányul beszélnek. Aztán ha kell, korrepetálom őket, hogy tudják tartani az iramot az órai anyaggal. De nem csak a tanulásban állok a rendelkezésükre. Ott vagyok a szünetekben, ha lelki támaszra vágynak, vagy próbálok segíteni, ha valamilyen oknál fogva elmaradnak az iskolából.

Nagyon sok helyen lenne szükség hasonló szakemberekre, nem?

Nem dolgozom egyedüli roma pedagógiai asszisztensként: egy hálózat része vagyok, néhány kollégával. Mindenkivel tartom a kapcsolatot, de mivel régóta tevékenykedem a szakmában, mindig tőlem kérnek tanácsot.

Miben pontosan?

Például mi a teendő, ha lejárt egy gyerkőc valamilyen papírja, ha sok a hiányzása és ő nem mer kimenni a családhoz, és hasonlók. Előfordult, hogy én mentem ki vele, hogy együtt próbáljuk megoldani a helyzetet. Amikor megnyílt egy ösztöndíjlehetőség fiatalok számára, egyből körbeszóltam nekik, hogy kezdjék el a munkát, és minél hamarabb adják be a pályázatot.

Néhány évvel ezelőtt megkaptam a Halasi Cigányságért Díjat a helyi Kisebbségi Önkormányzat vezetőjétől, Rostás Lászlótól, mellé pedig egy halasi csipkét. Azóta minden évben megkapja valaki ezt az elismerést – azt, hogy én lehettem az első, óriási megtiszteltetésként éltem meg.

Milyen változást látsz a gyerekeken?

Mivel 16 éve dolgozom az iskolában, néhány generációt láttam már felnőni, és mindig boldog vagyok, ha meglátnak az utcán, és köszönnek nekem, vagy el tudunk beszélgetni egymással – mindezt úgy, hogy csak néhány éve tértem meg. Látom, hogy mire mennek az életben, és úgy gondolom, elejétől kezdve Isten vezérelte az utamat.

Mesélnél erről bővebben?

Az elmúlt években folyamatosan léptem előre a lelki életben, hiszen előbb a református egyház átvette az intézményt, két éve pedig Balogh Robiék kezdtek el szolgálni Kiskunhalason, és vezetésükkel cigánymissziós közösség is létrejött. A találkozókon mindig ott vagyunk, házicsoportokat tartunk, ezek pedig minden alkalommal komoly feltöltődést jelentenek számomra.

Hogyan jelenik meg a hit a munkádban?

Robi egyébként amellett, hogy a lelkészünk, a barátunk is – amit tőle tanulok, azt át tudom adni a kisebbeknek. Persze nem órát tartva, hanem játékosan, beszélgetésekkel. Nagyszerű látni, hogy észre sem veszik, de már sok mindent tudnak Istenről.

Mi a legfontosabb, amit Isten ismeretéből megtanultál az elmúlt évek alatt?

A szeretet. Ezt kell átadni a körülöttünk lévőknek, a munkahelyen, a családban, mindenütt.

Zsuzsa az áprilisi 5. Országos Cigánymissziós Találkozón és Imanapon

Mit mondanál azoknak, akik azért nem foglalkoznak gyerekekkel, mert nehéz velük?

Ezt csak az tudja hosszú távon és jól csinálni, aki szereti őket – ilyen egyszerű. Az elmúlt tizenhat évben rengeteg értékes pedagógust ismertem meg, akik mindig készen álltak arra, hogy segítsenek a cigány és hátrányos helyzetű gyerekeken.

Mennyire fontos, hogy olyan kollégákkal legyél körülvéve, akikkel hitéleti és szakmai szempontok alapján is hasonló értékrenden vagy?

Csak így tudunk együtt dolgozni egymással. Nagyon családias a légkör nálunk, és nem csak akkor fordulunk a másik felé, ha valamilyen problémát kell, hogy megosszunk egymással – az örömökről ugyanúgy beszámolunk. Akkor is remekül együtt tudunk működni, amikor a szülőkkel való kapcsolattartás a cél. Például van egy cigány család, akinek a háza néhány évvel ezelőtt leégett, az iskola igazgatója pedig maga járt közben építési vállalkozóknál azért, hogy újjá tudják építeni. Ez az a hozzáállás, ami miatt minden reggel úgy lépek be az iskolába, mint ha hazamennék.

Dezső Attila
Fotók: Mészáros Zsuzsa magánarchívum