Megbékélés – egészség – reménység

A "Megbékélés – egészség – reménység"  dokumentum egyházunk cigányok közötti szolgálatának teológiai alapvetését és célját vázolja föl, amely a jövőben a megvalósítás gyakorlati lépéseinek hátteréül szolgál.

Négy részből áll:

I. Küldetés – Missziói nyilatkozat
II. Teológiai alapelvek bemutatása
III. Helyzetkép - országos és 2013-as egyházon belüli kutatások alapján
IV. Jövőkép - cselekvési irányok

I. Küldetés – Misszió

„A Magyarországi Református Egyház küldetése, hogy a Szentlélek által Isten Országának jele és követe legyen a mai magyar társadalomban, a személyes és közösségi megújulás egyháza, ahol minden ember, származására és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül, megtapasztalhatja Jézus Krisztus evangéliumának befogadó, gyógyító és újjáteremtő erejét.”

II. Teológiai alapelvek

Az egyház cigányok közötti szolgálatának alapvető hozzáállását az ember teremtett voltából fakadó értékessége, méltósága határozza meg. Isten minden embert az önmagával és egymással való szeretetközösségre (communio) teremtett, melynek kibontakozása Őt dicsőíti. Minden etnikai, gazdasági, szociális alapú megkülönböztetés, alá-fölé rendelő, leereszkedő viszony megsérti ezt a kapcsolatrendszert és bűn Isten előtt. Ebből következik, hogy az egyház olyan értékeket tekint fontosnak, mint a kölcsönös tisztelet, a befogadás, egymás megismerésének, értékei felfedezésének és egymás gazdagításának munkálása.

Az egyház természeténél fogva missziói. Isten választott népének kijelenti igazságát és megmutatja szabadító kegyelmét. Népét megáldja és áldássá teszi minden nép számára. A kiválasztás kiváltság, mely felelősséggel jár: Isten népét missziói jelenlétre és cselekvésre hívja. Az Ószövetségben Izráel Istenre mutató jellé válik a népek között, amennyiben az Isten tiszteletére és a szociális, társadalmi életre vonatkozó törvények útmutatása szerint szervezi életét. Az Újszövetség evangéliuma Isten Országának elérkezése Jézusban; a megbékélés, helyreállított kapcsolatrendszer és az egész élet gyógyulásának lehetősége. Erről beszélnek Jézus csodái, élete, amelyben különös hangsúlyt fordít a szegények, kitaszítottak, betegek, a társadalom peremén élők közötti szolgálatra, majd halála és feltámadása, mellyel kivívja a végső győzelmet és megnyitja az utat Isten Országa: a teremtettség helyreállítása felé, az egész világ számára.

Az egyház missziói elhívását a Szentháromság Istentől kapta, ami egyben a szolgálat módját is meghatározza: „Ahogy engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Az egyházban Isten szeretete és kegyelme új távlatokat nyit az egyén és közösség számára. Így az egyház, mint alternatív közösség a Krisztusban elközelített Isten Országa „már igen” és „még nem” valóságának megtapasztalója, tanúja és jele a környezetében. Reménységgel hirdeti meg Isten királyi uralmát, és arra hivatott, hogy ennek rendje szerint szervezze életét. Ebből következik a szegények, a peremen élők, a kitaszítottak befogadása, az előítéletek feloldása. Az evangélium meghirdetése, mely a kapcsolatok gyógyulását, a megbékélést és az új élet lehetőségének reménységét hordozza az emberileg reménytelennek látszó helyzetekben is. Jézus életpéldájából fakad a misszió holisztikus volta, ami szóban (igehirdetés és tanúságtétel), tettben (diakónia és az igazságosságért való küzdelem) valamint a közösség gyakorlásában (communio és istentisztelet) valósul meg. Jézus Krisztus testetöltése és az elesettekkel való közösségvállalása arra hívja az egyházat, hogy éppen a társadalom perifériáján élők, a marginalizáltak tapasztalatában felfedezze a Krisztus valóságát és jelenlétét.

A teljes dokumentum letölthető honlapunkról.
A koncepcióhóz cselekvési terv is készült.
 
kép: Sereg Krisztian