Jelenlegi és jövőbeli roma teológushallgatók az evangelizációról

Az Országos Református Cigánymisszió munkatársa, a RefoRom oszlopos tagja és a Baptista Teológiai Akadémia harmadéves szociális lelkigondozó szakos hallgatója, Gáspár Barbara, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem teológus-lelkészi képzésére készülő Bandor Árpád fejtette ki véleményét arról, hogy hogyan kell közelebb vinni az örömhírt az emberek szívéhez.

Mit csinálnátok másként, ha rátok lenne bízva az evangelizáció – nem csak a romák között? Hiszen az egész világon tendencia, hogy üresednek a templomok.

Árpi: A Krisztustól származó tüzet kell továbbadnunk. A gyülekezet egy lelkész tanítása által erősödik. Nem azt mondom, hogy ő a fej, mert az Krisztus, inkább úgy mondom, a legfőbb tag, akiben megerősödik a többi. Ha ő kiég, vagy elmegy a kedve, ha ő nem imádkozik és olvas Bibliát, akkor ki fog? Neki kell olyan erősnek lenni, hogy ha mások elgyengülnek, akkor ő továbbra is szilárdan áll. Minden nap próbálok erőt gyűjteni ahhoz, hogy ha majd lelkész leszek, akkor ez sikerüljön. Ifit szoktam vezetni, és már most látom, hogy ez mekkora energiába kerül. Nem azért mert rossz, hiszen úgy gondolom, áldás van rajta és egyre többen jönnek, de néha tehernek érzem. Viszont jó, hogy Isten megadta ezt nekem, hogy lássam, mi vár rám.

Barbi: Én is azon az állásponton vagyok, hogy azt kell képviselnem, amit Jézus Krisztus is tett itt a Földön: ez nem más, mint a szeretet, és a kegyelem közvetítése. Ez az életünk mozgatórugója – az Istennel és egymással való kapcsolatunkban is. Ezt akarom megértetni az emberekkel, hiszen a társadalmunkban és az egyházunkban egyaránt kezdjük ezt elveszíteni.

Az ország jelenlegi és leendő lelkészei közül bizonyára sokan gondolják így, de mégis, a gyakorlatban mi kell ahhoz, hogy az emberek ne feszengjenek a templomokban?

Árpi: Ki kell törni a hagyományos keretek közül – misszióra van szükség. És itt most nem a cigányok közötti misszióra kell gondolni, hanem minden ember között. Házi istentiszteleteket és bibliaórákat kell tartani, ahol az emberek elmondják, mi történt velük, és miért kellene imádkozni. Aztán ott a testi érintés, az ölelés fontossága. Mit mondott Pál alpostol? „Köszöntsétek egymást szent csókkal” (2Kor 13,12) Ez nagyon sokszor kimarad. Persze a cigánymisszióban általában megvan – lehet direkt csinálták, mert tudják, hogy ők szeretnek puszit adni egymásnak! Viccet félretéve, ezt minden gyülekezetben meg lehetne honosítani.

Barbi: Ez rengeteg mindenben megnyilvánulhat, de leginkább az alázatban: Jézus Krisztus, ha kellett, megmosta a tanítványok lábát. A vezetőink alapvető tulajdonsága kell, hogy legyen az alázat, és ezt kell továbbadniuk.