A fenti címmel tartanak Országos Cigánymissziós Találkozót és Imanapot a káposztásmegyeri református templomban április 12-én. A kezdeményezésről Sipos Zoltánnal, a református egyház országos cigánymissziós referensével beszélgettünk.
Milyen apropóból szervezik ezt a találkozót?
Tavaly megszületett egyházunk cigánymissziós stratégiája és cselekvési tervei. Ezek fontos feladata a helyi kezdeményezések segítése, összefogása. Ennek lesz kiemelt jelentőségű alkalma ez a találkozó, amelyre azt a körülbelül harminc református gyülekezetet várjuk, amelyekkel már kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, hogy aktív cigánymissziót végeznek. Ugyanakkor hívjuk azokat a közösségeket is, amelyekkel még nem vagyunk kapcsolatban, de érintettek, vagy erre a szolgálatra készülnek. Kárpátaljáról is érkeznek vendégek, és egy evangélikus cigánymissziós szolgálattal is megismerkedhetnek majd a résztvevők.
Csupán harminc gyülekezet az ezerkettőszázból? Nem kevés ez a hazai cigányság létszámához képest?
Ha így nézzük, talán tényleg nem sok, de ha úgy, hogy tavaly óta van országos stratégiánk, így még a munka elején vagyunk, akkor viszont reménykeltő ez a szám. Ráadásul készült egy felmérés is, amely szerint a lelkészek egy jelentős része szívén viseli a cigányság sorsát.
A találkozó csatlakozik a nemzetközi roma imanaphoz is. Honnét indult ez a kezdeményezés?
Az Amerikai Presbiteriánus Egyháztól. Egyházunkban, korábban a nőszövetség és a börtönmisszió közreműködésével szervezték meg az imanapot. Az elmúlt években a baracskai börtönben tartották a központi rendezvényt. Természetesen most is lesz ott alkalom, de a központi programot idén szerettük volna összekötni ezzel a találkozóval.
Mit tudnak Amerikában a romákról?
Az amerikai presbiteriánusoknak több misszionáriusuk is van Kelet-Európában, jól ismerik az itteni viszonyokat. Munkatársakkal, pénzzel és ötletekkel egyaránt támogatják az itt folyó munkát. És azt se feledjük, hogy az amerikai társadalomban is vannak hasonló problémák. Tehát van mit tanulnunk egymástól.
Miért szól majd az ima?
Fontos, hogy cigányok és nem cigányok együtt álljunk Isten elé, könyörögve minden felebarátunkért. Jó lenne, ha minél többen felismernék: a Krisztusban megjelent kegyelem és szeretet az új élet reménységét jelenti mindenkinek. Azért könyörgünk tehát, hogy Krisztus evangéliuma életet megváltoztató valósággá legyen számunkra. Azt is kérni fogjuk Istentől, hogy a gyülekezetek missziói elhívása erősödjön, hogy nyitott és befogadó közösségekké váljanak.
A meghívón a megbékélés, az egészség és a reménység fogalma szerepel. Miért ezeket választották?
A cigánymissziós stratégia összefoglalása ez a három szó. A megbékélés elsősorban az Istennel és az önmagunkkal való viszonyunkra utal. Mert ha sikerül az Úrral és önmagunkkal megbékélnünk, akkor sikerül odafordulni azokhoz is, akikről elsőre talán azt gondoljuk, hogy semmi közünk hozzájuk. A második szó, az egészség azt jelenti, hogy Isten országának az evangéliuma az élet minden területét átható, gyógyító örömhír. A reménység pedig azt fejezi ki, hogy az egyház a cigánymissziós szolgálata során az emberileg reménytelennek tűnő helyzetekbe is Isten országa győzelmének a bizonyosságával lép be.