Egy tábor, ahol élmény a pedagógia

Hatvannyolc gyermek táborozott a tahi református üdülőben egy héten át. Az élménypedagógiai táborban a résztvevők szórakoztató, kalandos csapatjátékok révén játszva tanulhattak, fejlődhettek a Dunakanyar festői hegyei között. 

Honnan jött a gyerektábor ötlete? 

A Cigánymissziós Gyerektábor több év munkájának és terveinek az eredménye, hisz az országos gyerektábor, mint cél, már a 2013-ban elkészített MRE Cigánymissziós Koncepciójának is részét képezte. A tábor szervezésével hátrányos helyzetű elsősorban cigány származású gyerekeket szerettünk volna megszólítania református gyülekezeti- és intézményhálózaton keresztül. Ezáltal szerettük volna erősíteni az országos kapcsolatokat gyülekezetek és a Református Nevelőszülői Hálózat között. Tudjuk azt, hogy sok gyülekezet, önkormányzat szervez nyári gyerektáborokat, de mi valami egyediről álmodtunk. Elsősorban olyan gyerekeket hívtunk, akiknek talán ez lehet az egyetlen egy nyári tábor, ahol részt vehetnek továbbá nagy víziónk volt az, hogy itt a gyerekek megélhessék értékességüket, megláthassák kulturális értékeiket, elfogadottnak érezzék magukat, mind ezt egy nagy szerető közösség részeként.

Ennek elérésére nagyban támaszkodtuk az élménypedagógia és drámapedagógiai tapasztalatainkra, de leginkább a tábor önkéntes csapatára. A tábor szervezésében olyan önkénteseket szólítottunk meg, akik hasonló családi vagy kulturális közegben nőttek fel és olyanokat, akiknek nagy tapasztalata van a pedagógiában. Így a gyerekek nem csak személyes figyelmet, élményt kaphatnak, hanem talán annak az érzését, hogy egyszer nekem is sikerülhet, motivációt a kitartásra, a mások és önmagam elfogadására. Ez szerintem megvalósult, és hálás vagyok, hogy a része lehettem és láthattam azt, hogy egy-egy fiatalban körvonalazódnak álmok és célok, és az önkénteseknek is erősödik a hivatástudatuk. Csodálatos volt tapasztalni, hogy cigány és nem cigány származású keresztények együtt szolgálnak, hogy együtt imádkoznak azokért a gyermekekért, akikről már nem is az a fontos, hogy cigány-e vagy nem, hanem az, hogy érezzük, hogy ők mennyire fontosak Istennek.

Miért élménypedagógia?

A tábor célkitűzése az volt, hogy személyiségfejlesztő hatása is legyen. Az élménypedagógia lényege, hogy a gyerekek a játékélményből kiindulva fogalmazzanak meg tanulságokat, érzéseket, reflektáljanak döntésekre, pillanatnyi reakciókra. Minden korosztályban alkalmazható és mindig a cselekvésre, tapasztalatra épít. Változatos játékeszközök kerültek bevonásra, és minden nap más-más helyzetekben próbálták ki magukat a gyerekek. A játékokat mindig együtt tudták megoldani, így fejlődött az együttműködési és kommunikációs készségük, szükség volt a kreativitásukra a problémák megoldásához és a félelem-biztonság-bizalom érzéseivel dolgoztak, döntéshelyzetek elé állítottuk őket. Megérezték, hogy közösségben és nem egyedül vannak.

A cselekvés, az élmény hoz létre viselkedésmintákat, nem a megtanult, bemagolt, százszor elmondtam információk. Ezért is fontos, hogy kontrollált, biztonságos környezetben állítsuk olyan kihívások elé a gyerekeket, amiben megtapasztalják, hogy hogyan lehet a megoldásig eljutni. A kalandparkba tett látogatás ugyanezen célok megvalósulását célozta.

Önkénteseink így számoltak be a táborról:

Prikryl Edina: „Nekem nagyon jólesett, hogy teljes bizalmat kaptunk, s a kereteken belül saját személyiségünket, ötleteinket is belevihettük a csoportvezetésbe. Ennél fogva, kipróbálhattuk magunk és új tapasztalásokra tehettünk szert. Így történhetett meg, hogy megengedhettük a gyerekeknek, hogy őszinték legyenek, s kimondhassák érzéseiket, bármi legyen is az. Azt hiszem ez a megengedés, a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt az elfogadás és elfogadottság érzését erősítette.

Jó volt ezen kívül, hogy olyan csapat vezette a tábort, akik már ismerik, szeretik egymást, így a gyerekek felé az Isten által összehozott és megáldott kapcsolatok előnyeit élőben prezentálhattuk a gyerekeknek. Egy ilyen előny volt például, hogyha nehézségem támadt a tábor során, bátran kérhettem segítséget a többi vezetőtől, sőt, szólni sem kellett, éreztük, ha a másiknak erősítésre van szüksége.

Nagyon örültem, hogy vegyes volt a csoport, hogy nemcsak nevelőszülős gyerekek vettek részt, ezáltal az érzékenyítés, integráció önkéntelenül létrejött. Szívmelengető volt, hogy a gyerekek közt ez semmiféle megosztottságot nem okozott, s azt hiszem, ez is az elfogadás-érzést erősítette. Hiszem, hogy ennek köszönhetően a gyerekek a tábor során hosszabb-rövidebb időre el tudták felejteni traumáikat, s megérintette őket Isten gyógyító Szentlelke.”

Serra Krisztina: „Nagyon nagy élmény volt a gyerektábor számomra. Először találkoztam ennyire nehéz helyzetben lévő gyerekekkel, és jó volt megtapasztalni, hogy ők is gyerekek, szeretnek játszani, készek a kihívásokra. 

Közben jelen volt a sok feszültség és szomorúság is, amiket magukkal hoztak. Jó volt, hogy nem feltétlenül kellett válaszolnunk, a vigasztalhatatlan nehézségekre, de láttuk, ahogy Isten gyógyítgatta a gyerekeket. Jó volt jelen lenni, megismerni őket. 

A szervező csoport munkája nagyon összeszedett volt, és könnyen be tudtunk csatlakozni a munkába, befogadóak és kíváncsiak voltak arra, amit újként tudtunk hozni. Nagyon nagy élmény volt számomra, keresztény roma emberekkel dolgozni, láttuk, hogy a gyerekeknek fontos, hiteles példák voltak, számomra pedig rengeteg nagyon értékes találkozást nyújtottak. 

Az élménypedagógia egészen érdekes volt, én részt vettem már ilyen táborban gyerekként. A gyerekeknek nagyon sok újdonságot nyújtott, tanított a kommunikációra, a párbeszédre, önkifejezésre, a nélkül hogy ez terhelő, didaktikus lett volna. 

Es hogy mire volt jó a tábor? Arra, hogy megoldást, segítséget, életet kínáljunk, nem a magunk, hanem Isten részéről. 

Remélem, lesz még lehetőségem a jövőben is csatlakozni, ez egy olyan kezdeményezés, amire megéri időt és energiát szánni.”

Lakatos Krisztián: „Mit adott a tábor? Mind a résztvevőknek, mind az önkénteseknek reményt egy jobb és szebb világra. Nekem személyesen olyan embereket, akikre felnézhetek barátokat és szeretetet. Közösen átélhettük az érzését annak, hogy vannak emberek, akikre számíthatnak, akikre számíthatunk. Megélhettük azt, hogy nem fontos, hogy honnan jöttünk, kik vagy épp milyenek vagyunk.

Mert elfogadjuk egymást és e mellet megpróbáljuk őt megérteni és támogatni. A tábor segített abban, hogy felismerjem mik az erősségeim, mik a gyengeségeim és, hogy azokat, hogyan fejleszthetem. Megtanultam még azt is, hogy nem kell mindent egyedül megoldanom, épp ezért dolgozunk csoportban, ahol mindig van kire támaszkodni. Köszönöm, hogy részese lehettem a tábornak.”

Lakatos János Attila: „Nekem a tábor azért jelentett sokat, mert a gyerekek hallhattak mindennap Isten Igéjéről és Ő róla, valamint azért, mert megérezhettük annak a felelősségét, hogy saját történeteinken keresztül, és azzal, hogy hogyan viselkedünk mi önkéntesek, példákká válhatunk a gyerekek számára így is bizonyságot téve Istenről. Így fontos volt számomra, hogy megláthatták és eltanulhatták tőlünk, hogy a problémáinkat, konfliktusainkat, hogyan is oldjuk meg. (Nem erőszakkal, káromkodva, stb.). Mind e mellet olyan jó volt látni azt, hogy barátságok köttettek a gyermekek között.”

A program megvalósulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a MRE Missziói Iroda támogatta.

Sztojka Szabina

A tábor galériája itt látható