Akiknek a művészet volt az egyetlen lehetőség (1.)

Hogy mekkora motivációt jelenthet egy szegény körülmények között tengődő gyerek számára a művészet, azt mesébe illő történetek és hollywoodi filmek sora bizonyítja. Mivel közeleg a szegénység elleni küzdelem világnapja (október 17.), kétrészes cikkünkben olyan magyar alkotókat mutatunk be, akikkel az „amerikai álom” a valóságban is megtörtént.

Szokás mondani, hogy a tehetség istenadta. De a valóság legtöbbször az, hogy kibontakozását és egész sorsunkat meghatározza, milyen családi körülmények közé születünk, milyen anyagi lehetőségeink vannak, milyen környezetben nevelkedünk. Ez legtöbbször igaz a művészeti karrierre is. Magyarország az utóbbi években nem éppen a társadalmi mobilitásról lett híres, a tendenciát elnézve pedig egyre szűkebbre záródnak azok a kapuk, amelyeken keresztül felfelé, egy másik szociális valóságba vezetett az út. Hogy ez csak keveseknek sikerült, bizonyítja az is, hogy mikor elhatároztuk, hogy olyan magyar művészeket kutatunk fel, akik a ma fennálló társadalmi viszonyok között törtek ki hátrányos helyzetükből, komoly nehézségekbe ütköztünk. Nem is volt egyszerű megtalálni azt a párat, akit most bemutatunk. Következzenek azok, akiknek élete példaértékű lehet mindazoknak, akik előtt komoly akadályok magasodnak a megélhetés és az érvényesülés szempontjából.

Snétberger Ferenc, gitárművész: "Mindig éhesek voltunk”

Snétberger Ferenc neve ma már külföldön is ismert, pedig elég hosszú utat tett meg, mire improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően híres lett, Liszt- és Kossuth-díjas gitárművész-zeneszerzővé és a romák társadalmi felzárkózásának elkötelezettjévé vált. 1957-ben Salgótarjánban született hatgyermekes roma családban, ahol az édesapa éttermekben és esküvőkön zenélt. ...

Jász Annamária cikke itt olvasható.